A Tarifát és Cadizt összekötő E/5-ös úton haladva Barbate településnél letértünk az A 2233.sz mellékútra és kb. 15 km után megérkeztünk egy Los Caños de Meca településre. Ennek a helynek azon kívül, hogy a még létező „Hippik” gyülekező és füves helye semmi jelentősége. Csak itt kellett leparkolni mert a továbbiakban csak gyalogosan lehet közlekedni. Ennek két oka is van, az egyik a sorompó, a másik a homok amely néhány helyen 1-1,5 méter magasan ellepte az utat.
A Faro de Trafalgar-hoz tartunk, ez egy világító torony a Cape Trafalgar nevű földnyelven Cadiz-tól délnyugatra. Ismerősöm szerint azon kevés helyek egyike ez, ahol zavartalanul látható a naplemente az óceán felett.
A Trafalgar név a háborúkat kedvelőknek lehet ismerős, Nelson admirális serege ezen a partszakaszon győzte le Napóleon legnagyobb tengeri haderejét 1805-ben.
Közel két kilométeres séta után érkeztünk meg a vízpartra, ahol egy 25 méteres sziklaszírt tetejére építették a világító tornyot. A toronytól balra meredek sziklás partszakasz, míg a jobb oldalt homokos vízpart található. Mivel a várt látványosságra többen is érkeztek, ezért már jószerivel telt ház volt a partszakaszon. És még volt 40 percünk a napnyugtáig. Észrevétlenül eltelt, miközben a 4-5 méteres hullámokat bámultuk, amelyek folyamatosan döngették a sziklákat. Végül elérkezett a várt pillanat, a napkorong széle elérte a horizontot. A fotózás mellett már nem is volt nagyon időm bámulni, mert hihetetlenül gyorsan tűnt el a nap fénye az óceánban. Csodálatos és felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, percekig bámultam még a vöröslő égboltot, aztán elindultunk vissza a parkolóba. Ha csak a közelben jártok, feltétlenül menjetek el ide egy esti órában. :-)