Judenburg, Planetárium, Sternenturm

A Judenburgi csillagvizsgáló a város közepén található egy toronyban, ahová üvegpadlójú lift viszi fel a jónépet. Kettesben mentünk el férjemmel a Music Night előadásra, ahol egy 3D-s utazásnak lehettünk részei „Pink Floyd háttérzenével.

Párom a születésnapja alkalmából az előadás kezdetén kapott egy virtuális tűzijátékot rakétatortával és gratuláltak neki név szerint. Sajnos még három emberrel kellett megosztania az ünnepi hangulatot, mert összesen négy szülinapos volt jelen.

Ezek után a The Wall + Dark Side of the Moon című albumokat játszották le két órán át amihez a planetárium kupolájára a Starlight producerek agyából kipattant virtuális show-t vetítették. Aki nem szeret ringlisen, vagy hullámvasúton ülni, annak nem ajánlatos beülni erre a látványra, mert garantáltan „elrókázza magát, sőt azoknak se ajánlom akik hajlamosak epileptikus rohamokra.

Most legalább eltudom képzelni, hogy körülbelül milyen Flash lehet az, ha valaki belövi magát. Ebben a két órában tömérdek impulzust kapott az agyam, alaposan bele is szédültem. Az első részben inkább egy Tomb Rider grafikában éreztem magamat, mert a dalok is inkább háborútémájúak voltak. Szerencsére volt a két album közt egy kis szünet, amikor elnyalogattam egy fagyit miközben madártávlatból szemléltem a várost a körerkélyről. Kellett is a pihenő, mert a második rész rázósabb élményt nyújtott, ott ugyanis néha olyan érzés kerített hatalmába, mintha NASA-kiképzésen lennék.

Szerintem érdekes volt az előadás, bár a férjemre nézve néha úgy láttam a sötétben, mintha elbóbiskolt volna közbe-közbe, de hát ő még egy bikaviadalon is aludna, ha tehetné!