Középkori szerzetesek 07 - Almádi bencés Monostor

Almád az Atyusz nemzetség korai szállásterületének középpontja. Egyik legkorábbi alapítású monostorunk, nevét Almád faluról kapta.

A Balaton-felvidék leggazdagabb főúri családjához tartozó Bánd alapította, Bencés szerzetesek számára. Tervét nem tudta megvalósítani, ezért halálos ágyán, 1115-ben úgy rendelkezett, hogy fiai építsék fel a monostort, amelynek dotálására jelentős vagyont hagyott, és fiai gondjaira bízta addig, míg a monostor elkészül. Bánd második felesége „domina Genuru”, azaz Gyönyörű asszony volt, aki ura halála után az almádi apátság birtokokkal történő felruházásában az első lépést megtette. A már épülő apátságnak egy birtokot, Válust adta lelke üdvösségére, majd Jeruzsálembe zarándokolt. A zarándoklat után hazatért, és a kolostorba vonult.

Bánd fiai, I. Atyusz és Miske 1117-ben megkezdték a monostor építését. 1121-ben, II. István király korában a monostor elkészült, és Nana püspök szentelte fel a Boldogságos Szűz és Mindenszentek tiszteletére. A monostor elkészülte után I. Atyusz átadta a monostornak örökségének fele részét, aminek ő viselte gondját. Szigligeten olyan családokat kapott az apátság, akiknek a feladata követ fejteni és habarcsot készíteni a monostor építésének munkáihoz. Ez a legkorábbi hazai történeti adat, amely az építkezésekre utal. Atyusz mester a saját kezelésű birtokaiból is jelentős adományt tett az almádi monostornak. Páka és Kispáka falvakban különleges feladatot is kaptak, mely szerint azzal a szolgáltatással tartoznak, hogy mindegyik háztartás köteles adni évente hat viaszpogácsát és mindegyik falu egy négy araszos méretű vödör mézet. E javak meghaladják azt a mennyiséget, amelyet Atyusznak, az atyai rendelkezés értelmében kellett átadni. Atyusz testvére, Miske ugyanannyi birtokot és javakat kapott apjától a monostor felépültéig, de 1121-ben semmit sem adott át. Ennek oka ismeretlen.

Az alapítólevél két példányban készült. Az egyik példánya a veszprémi püspöki székesegyház sekrestyéjébe került, a másik az apátságban maradt és évszázadokon át a monostor levéltárában vigyázták.

Az apátság felszentelése után 53 évvel, az annak idején rábízott örökséggel furcsa módon eljáró Miske comes fia, István megpróbálta helyreigazítani elhalt apja dolgát. III. István király korábban kelt jóváhagyásával átadott a monostornak több kisebb birtokrészt és szolgálócsaládot. Az 1242. évi tatárjárás pusztításai nem érték el az almádi apátságot, de 1242 március elején, IV. Bélát üldözve Kádán vezér tatár seregrésze végigrohanta e vidéket is.

A bencés monostorokban a dékánok száma a szerzetesek számával függött össze. Minden tíz szerzetes fölé helyeztek egy dékánt. Ezekben az években kezdte oklevélkibocsátó működését az almádi konvent, mint hiteleshely. Tisztségviselői között volt János apátsági kulcsár, aki a Balaton környékének első, név szerint ismert borásza. 1274 nyarán Herman volt a monostor apátja, aki a monostor kegyurával, III. Bánddal együtt 1274 nyarán szentföldi zarándokútra készülődött.

IV. László uralkodása idején a belháborús harci események Almádot sem kerülték el. A környék Csák Péter nádor és Kőszegi Péter veszprémi püspök érdekszféráinak az ütközőzónájában feküdt. A pusztítások nyomán az apátságban szegénység tört ki, ami miatt 1282-ben Balázs apát megjelent a veszprémi káptalan előtt, ahol segítséget kért, és a monostor egyik birtokát, Peszej falut eladta egy veszprémi kanonoknak és testvérének. Ekkor bővítették is a monostort. A század utolsó éveire az Atyusz nemzetség elszegényedett.

A monostor alapítólevele 1441-ig volt meg Almádon, amikor a belháborús viszonyok közepette fegyveres támadást szenvedett el az apátság. Berki Flóris, szigligeti várkapitány lerohanta és kifosztotta a kolostort, amiért később kiátkozták. A rajtaütés áldozata lett a monostori könyvtár és oklevéltár is. A kolostor hanyatlásnak indult.

1508-ban, bencés vizitáció során Thurzó Gergely zalavári és Miklós báttai apátok a Kál-völgy melletti almádi apátságban az apátúron kívül már csak két szerzetest találtak. A vizitáció düledező épületről és borissza apátról számol be.

A XVI. század elején a birtokos család bontotta le, hogy helyére egy várkastélyt húzzanak fel. Az egykori körtemplomot megtartották a várkastély saroktornyának, amit ágyúkilövő nyílásokkal láttak el. A törökök miatt sokat szenvedett vidéket az 1540-es évekre a szerzetesek elhagyták. 1552-ben már nincs írásos nyoma Almád falunak, a kolostornak és a várkastélynak. Ostromra utaló jelet nem találtak, mégis elpusztult, mert a köveit elhordták, hogy megerősítsék a közeli vázsonyi várat, és később a monostorapáti templomot is az almádi apátság köveiből épült a 18. században. Ezeknél is nagyobb károkat okoztak a kincskeresők, egy 16. század közepén szárnyra kapott legenda miatt. Egy levélben a templomba elásott kincsekről lehetett olvasni, és rejtekhelyként egy tornyot említ.

2017 nyara tudományos, régészeti szempontból sok homályos részletre derített fényt. A feltárás során megtalálták az alapító család érintetlen sírjait.