Saint-Louis

Szenegál nemzeti jelképei között ott van a Baobab fa, magyar nevén Majomkenyérfa (Adansonia digitata). Már itt Saint-Louisban is találhatók példányai, és már ezek is szép nagyra nőnek.

A valóság az, hogy a Saint-Louis-i példányok törpék. Dél fele haladva, ha minden igaz, találkoznunk kellene az óriás Baobab-okkal, amelyek magassága több mint 20 méter és a törzsének átmérője elérheti a 9 métert. A 40-50 méter átmerőjű lombkorona alatt egy kisebb piac is elfér. A majomkenyérfa termése hosszú, kb. félméteres szárakon lóg a fákról. A fás, kemény gyümölcsburok mögött fekete magvak találhatók, fehér, kissé kásás-lisztes, savanykás húsba ágyazva. Ebből a húsból készítik a baobab italt, amit mi kóstoltunk és finomnak, üdítőnek találtunk. Magát a nyers gyümölcsöt is el lehet eszegetni, de nem tartozik a nagy élvezetek közé, inkább afféle mostoha gyümölcs, ha az éhhalál fenyeget, jól jón.

Az elmúlt napokban Saint-Louis szélében aludtunk, egy csatorna és az ebből keletkezett mocsár mellett.

Hála a tenger felől fújó szélnek, ahhoz képest, hogy mocsár mellett voltunk, szúnyogokból nem volt sok.

Halat viszont sokat láttunk, és nem a vízben. Kérem szépen, a halak kint mászkálnak a szárazföldön. Két első uszonyukkal megemelik a testüket és ha kell futnak, sőt, ugrálnak. Hatalmas gülü szemeikkel mindent észrevesznek. Az itt látható kép végtelen türelem eredménye.