Puchberg am Schneeberg, Hochschneeberg, SzG3

Felérve a fogaskerekű végállomására, akkora köd (felhő) volt, hogy nem láttuk a Kápolnát, holott alig 50 m-re volt tőlünk. Így elindultunk túrázni. Sok választás nincs, mivel csak egyetlen úton lehetett elindulni, a Damböckhaus felé. Ezt viszonylag gyorsan kb 30 perc alatt elértük. Sajnos az nem volt igaz, hogy május 1-vel nyitnak a magas hegyek, mivel az út csak részben volt letakarítva (vagy elolvadt a hó). Ahol hó volt, ott a vizes felület miatt eléggé csúszott. A Damböckhaustól (mivel még korán volt az ebédhez), tovább indultunk a Fischerhütte felé. Elérve egy völgyhöz, nem lehetett tovább menni, annyi volt a hó. Csúszós és lépésre beomló, az út melletti karókról láttuk, hogy mély is. Így visszafordultunk a Damböckhaus felé. Amúgy sem lett volna még nyitva, ezt csak egy kis feliratból tudtuk meg, amikor visszatértünk a fogaskerekű felső állomására (egy kicsit bővebb tájékoztatás elkelt volna). Ekkor már jobbak voltak a látási viszonyok. Amúgy az egész időjárással nem voltunk elégedetlenek, mivel az volt a lényeg, hogy ne essen az eső, szép időben meg már sok hegyet láttunk. Így végül is különleges volt a hangulat. Betérve a menedékházba, azt tapasztaltuk, hogy szinte teljesen tele van, alig találtunk helyet. Az étlap szerint akkora a választék (vagy nagyobb), mint egy lenti vendéglőben. Mi csak 1-1 levest ettünk, hogy felmelegedjünk, amúgy volt nálunk (osztrák) húskonzerv és császárzsömle. Jó minőségűnek tűntek az ételek (gondolom egyébként nem lettek volna ennyien). Meglepetésre - mivel éppen nők napja volt - minden nő kapott egy kis pohár pezsgőt, grátisz. Majd visszaindultunk a fogaskerekűhöz, ekkor feltűnt a kápolna is. Nem lehetett bemenni és szerintem egy eléggé tájidegen építmény. Néhány perc múlva megint eltűnt a felhőben a kápolna. Megvárva a mi vonatunkat, visszatértünk Puchbergbe am Schneeberg-be