Berlin, Schloß Glienicke, SzG3

Sziasztok, Gábor vagyok!

Most Berlin egy ritkán látogatott részére látogatunk el. Ez Glienicke. Régebben azért volt nehéz erre jönni, mivel itt volt a határ Nyugat-Berlin és a DDR (Brandenburg) között (érdekes megnézni a térképet, hogy ez a környék hogyan működhetett abban a korban, ugyanis a sok folyó és tó miatt ez a terület valójában egy sziget. A volt Kelet-Német terület egy kis lakott helynyit belenyúlt Nyugat-Berlinbe, ráadásul a két sarkánál egy zsákszerű kinyúlása is volt. Az egyik zsák a mostani Berlin Potsdam út feléig tartott. Na én voltam ebben az időszakban Berlinben (a központban) és láttam, hogy milyen akadályok voltak felállítva a két városrész között. Itt ezt vajon hogyan oldhatták meg, lehet, hogy az egész területre senkit nem engedtek be).

A bejárati ajtó

Na de vissza a kastélyhoz. Mint említettem, itt vezet az út Berlinből Potsdamba, ami azért érdekes jelen esetben, mivel Potsdam volt a német militarizmus (Poroszország) központja, Berlin kevésbé. Ezért sok uralkodó inkább ott építtetett magának palota komplexumokat és Berlinben kevesebbet voltak. Károly, Poroszország hercege, aki nyári laknak szánta ezt a helyet, főleg e miatt választotta ki. Eredetileg egy paraszt ház volt itt, ezt fejlesztették egy olasz stílusú palotává, ami az akkori Olasz álom -nak megfelelő irányzat volt. Ezzel később máshol is fogunk találkozni. Jelenleg a palotában egy kisebb kiállítás is működik. Csatlakozik hozzá egy kocsiszín is (Remise - magyarul Remíz), olasz stílusú toronnyal. Mivel ez csak egy nyári lak, a szokásos palotakert kiegészítőkkel (ilyen olyan egyéb kastély, templom, mauzóleum, orangerie, stb.) itt is találkozunk, de kisebb mértékben, mint mondjuk majd Potsdamban, a Sanssouci esetében. A Remise mellett van az Orangerie, a mellett pedig egy kis nyitott templomszerűség (Klosterhof). Tovább haladva elérünk a Casino-hoz. Innen csodálatos kilátás nyílik a Havel folyó tóvá duzzadt szakaszára. A park csücskében van a kínai teaházhoz hasonlítható kilátó terasz, majd a bejárat felé haladva eljutunk az oroszlános kúthoz. Itt még egy látni való van, a római stílusú Stibadium. Itt visszaértünk a bejárathoz és átsétálhatunk az út túloldalán található vadászkastély területére. A parkja nyilvános, a vadászkastély is megtekinthető kívülről, de a kastélyban egy magán gyógyintézet működik jelenleg (ez a terület ékelődik be a zsák és a tó közé, három oldalról DDR-es terület fogta közre. Jelenleg persze senkit nem érdekel, hogy éppen berlini vagy brandenburgi területen mászkál éppen.

A szokásos fotóalbum a Webcímen keresztül érhető el.