Cee

Majd elfelejtettem, Peter ebéd közben seggigérőhajú hippi korszakából mesél az LSD élményeiről. Ezeket még azelőtt élte át, hogy én megszülettem. Riszpekt! :D És kiderül, igen, ő átkelt a folyón. Nem úgy, ahogy én próbáltam, botra támaszkodva, hanem a zsákját kézben tartva, a lépőköveken. Valahol, kicsit félút előtt esett bele a vízbe, akkor vágta el a térdét is. :) Szerencse, hogy nem törte össze jobban magát. Valahogy sikerült talpra állnia a mederben, és a zsákját sem engedte el (ami vízálló belső huzatos), és folyásirány szerint a kövek alatt átgyalogolt a mellig érő vízben. A túlparti kis faluban egy ácsorgó nénike nemzetközileg könnyen értelmezhető gesztusokkal adta tudtára, hogy szerinte Peter nem normális. És valóban, az átkelés után, ahogy mesélte, nem a jóleső „megcsináltam” érzés lett rajta úrrá, hanem az „ott is maradhattam volna”. Megegyezünk, hogy valószínűleg a mederben, de cipőben gyalogolva lett volna egy fokkal könnyebb az átkelés. Nekem is volt egy ilyen érzésem, de nem akartam 18 kilométert csuromvizes cipőben gyalogolni, köszönöm.