A Kapos-völgy egyik terasz-szigetén épült vár, amelynek első írásos említése 1313-ból származik. Alapítója valószínűleg Kőszegi János volt, majd Károly Róbert uralkodása idején a Dombayak, később a Verbőczyek tulajdonába került. Verbőczy István itt írta nevezetes jogkönyve, a Tripartitum egy részét. A falak között megfordult Tinódi Lantos Sebestyén is, aki 1538 körül itt írta Jáson és Medea című széphistóriáját. A vár mérete egykoron kb. 70 x 105 méter lehetett. 1702-ben robbantották fel a karlócai békeszerződés alapján. A várat a XIV-XVII. században patkó alakban település övezte, amelyről egyes kutatók azt feltételezik, hogy Dombóvár település őse, a középkori Dombó, ahol templom is állt. A vár és a település részletes régészeti kutatása még nem történt meg.
Az egyik falrészlet tetején rendszeresen fészkel és költ egy fehér gólya (Ciconia ciconia) pár.
A vár és környéke változatos, természetszerű benyomást keltő tájképi együttes, nagy kiterjedésű gyepekkel, cserjés és fás ligetekkel, a völgytalpból kiemelkedő terasz-szigeten álló várrommal. A várfal maradványának tetején az évtizedek alatt állandósult tájképi elemmé vált a gólyafészek, benne a gólyákkal.