Kisfaludy Sándor szülőháza - Sümeg

Kisfaludy Sándor költő (Sümeg, 1772 - Sümeg, 1844)

Győrben és Pozsonyban jogot tanult, majd a katonai pályát választotta. 1793-96 között a bécsi testőrség tagja. Részt vett a franciák elleni hadjáratban, fogságba esett. 1799-ben leszerelt, a következő évben feleségül vette Szegedy Rózát. 1805-ben Sümegre költöztek, ahol haláláig élt. Bekapcsolódott a nyelvújítási harcba, részt vett a keszthelyi Helikon Ünnepségeken, kezdeményezője volt a balatonfüredi színház létrehozásának, 1830-31-ben szervezte annak építését.

1801-ben Himfy álnéven megjelent a Kesergő szerelem c. műve, 1807-ben pedig második kötete, a Boldog szerelem, valamint a Regék a magyar előidőkből. A művet még 19 hasonló alkotás követte.

Utolsó jelentős irodalmi szerepvállalása 1833-ban volt, amikor az Akadémia, amelynek 1830 óta rendes tagja volt, Vörösmartyval megosztottan irodalmi díjjal tüntette ki. Jellemző volt az idősödő költőre, hogy zokon vette a díj megosztását, ezért az Akadémia további ülésein nem vett részt.

Kisfaludy Sándor szülőháza

1832-ben felesége elhunyt, két év múltán - öregségére fittyet hányva - 62 évesen feleségül vett egy húszéves lányt, akit szintén túlélt a költő.

1844-ben szülőházában halt meg, amely ma múzeum.

A költőről teret neveztek el a városban.

Kisfaludy Múzeum

A földszintes, L alaprajzot mutató, kúriaszerű ház építtetője a - XVII. század végén - a Sándorffy család volt, s a költő apja, Kisfaludy Mihály Sándorffy Juliannával kötött házassága révén került a Kisfaludyak tulajdonába.

Kisfaludy Sándor végleg 1800-ban, a napóleoni háborúkat követően telepedett le ifjú feleségével, Szegedy Rózával ebben a házban, melyet haláláig megtartott.

Mivel leszármazottjai nem voltak, a rokonság a házat a veszprémi püspökségnek adta el: az épület ettől kezdve a mindenkori uradalmi intéző hajlékaként szolgált.

1944-ben azonban - az egyházi birtokok államosításával - ez a ház is a népköztársaság tulajdonba került.

1950 után falai közt előbb egy Kisfaludy Emlékház, majd 1990 óta az emlékgyűjteménynek is helyet biztosító Városi Múzeum működik.

Az idő folyamán az épülethez tartozó telket több kisebb parcellára osztották, és az idenyíló lakóházakhoz csatolták. Magát az épületet is többször átalakították: két végéhez újabb helyiségeket toldottak, tornácának szép boltíves árkádjait befalazták, s az udvar szintjét is megemelték.

Állandó kiállítások:

Kisfaludy emlékkiállítás:

Kisfaludy Sándor a nyelvújítási mozgalom egyik vezéregyénisége volt. Aktív szerepet vállalt a magyar nyelv jogállásáért harcolók soraiban, s bár több európai nyelven beszélt, irodalmi munkássága az anyanyelv ápolását szolgálta. Egy olyan időszakban, amikor az állam nyelve a német, az egyházé a latin, Kisfaludy magyarul írta remekeit.

Az emlékkiállítás a költő eredeti bútorain, használati tárgyain, eszközein kívül, megjelent műveiből mutat be egy kisebb válogatást. Ugyancsak itt kapott helyet felesége, Szegedy Róza, illetve testvére, Kisfaludy Károly néhány személyes tárgyának bemutatása.

Kocsis Lajos geológiai gyűjteménye:

Kocsis Lajos (sz. 1909-ben) nyugdíjas bányász, több mint fél évszázadon át lelkesen és nagy szakértelemmel gyűjtötte a Bakony geológiai múltját őrző kövületeket.

Hatalmas magángyűjteményének jelentős részét - több mint 5000, főleg őslényekből álló anyagát - 1984-ben Sümeg városának ajándékozta: ebből tekinthetünk meg gazdag válogatást az állandó kiállítás keretében.

Darnay emlékkiállítás:

Darnay Kálmán tevékenysége Sümeget a dunántúli múzeumi élet korai központjává tette. Vaskereskedő lévén, autodidakta módon képezte magát. Az évek múlásával hírneve az ország jegyzett régészei közé emelte személyét. Írói tevékenységet is folytatott, tanulmányokat, színdarabokat, történelmi regényeket írt és a helyi újság szerkesztésében is részt vállalt.

Emlékkiállítása a család által adományozott személyes bútorokon és tárgyakon túl, betekintést ad Darnay Kálmán szerteágazó munkásságának megismerésére.

Sümegi kerámia:

A múzeum gazdag középkori, illetve újkori kerámiagyűjteménnyel rendelkezik. A gyűjtemény törzsanyagát a sümegi vár 1960-as években végzett kutatása nyomán előkerült középkori kerámia-, illetve csempegyűjtemény jelenti. Ezt egészíti ki a város egykori fazekasainak máig is fellelhető emlékanyaga.

A legismertebb sümegi fazekas, Patonai Ferenc (1925-1987) erre a mesterségre pont az 1940-es évek elején adta fejét. 1979-ben a Népművészet Mestere, 1980-ban feleségével együtt az Iparművészet Mestere címet is elnyerte. Emléktárgyaik és műveik egy része 1995-ben került a Városi Múzeum gyűjteményébe. A Patonai-műhely folytonosságát, keresztfiuk, Nádasdi Ferenc fazekasmester munkássága is igazolja.

Egyházművészeti gyűjtemény:

Sümeget a magyar barokk művészet egyik fontos központjaként tartják számon.

Építészeti remekei - a Püspöki Palota illetve annak gazdasági épületei, a ferences- és a plébánia templom, benne Franz Anton Maulbertsch freskóival - a barokk művészet kimagasló értékeit képviselik.

A múzeumban kiállított tárgyak közül a Szent Klárát ábrázoló faszobor (18 sz.) eredete a ferencesek sümegi jelenlétéhez köthető, a Bíró Márton püspököt megörökítő nagyméretű olajkép pedig (jelenleg restaurálás alatt) a város tevékeny mecénásának emlékét őrzi. Gerincét a Darnay Sarolta által múzeumra hagyott gazdag szenteltvíztartó gyűjtemény képzi. Emellett a kiállításon több veszprémi püspököt ábrázoló olajfestmény, barokk faszobor s más egyházművészeti tárgy látható.

Lilike, Dr. Szondy Istvánné emlékszoba:

A kiállításon látható iparművészeti tárgyak a herendi gyár termékei mellett, többek között olasz (Capo di Monte), cseh, osztrák, francia eredetű porcelánokból, értékes üvegtárgyakból, fémplasztikákból, használati eszközökből és dísztárgyakból, illetve a Habsburg-ház nagyjainak arcmásával díszített porcelánokból és egyéb emléktárgyakból állnak.

# 450.