Középkori szerzetesek 13 - Pilisszentlélek, Pálos monostor

Az Esztergomhoz tartozó Pilisszentlélek központjától mindössze 1 km-re északra található az egykori Szentlélek pálos kolostor romja.

1246-ban Özséb lemondott javadalmairól, és az érsek engedélyével ő maga is a Pilisbe vonult remetetársai közé. A remeték Pilisszentlélek határában, a Csévi-szirtek alatti úgynevezett „hármas-barlangnál” telepedtek le, mielőtt az 1250-es években megalapították első templomukat és kolostorukat, a Szent Kereszt tiszteletére szentelve.

Ebben az időben IV. Béla király vadászatai alkalmával gyakran meglátogatta a pálosok első, szentkereszti kolostorát a Pilisben, és itt megismerte a rendalapító Özséb utáni második perjelt, Benedek testvért, akit nagyon megszeretett. Az Esztergom felé nyíló, Dömöshöz közel eső Benedek-völgyben állt IV. Béla királyi vadászháza, melyet a hozzá tartozó területtel 1263-ban a szentkereszti pálosoknak adott. 1287-ben IV. Kun László király a Pilis tisztásán lévő Benedekvölgye nevű helyet az épülettel együtt ismét a pálosoknak, név szerint Hévízi Péter remetének és társainak adományozta, hogy ott kápolnát és monostort építsenek. Egyúttal meghagyta a közeli Szentkereszt monostor perjelének, Benedeknek, aki Özséb 1270-ben bekövetkezett halálát követően a rendfőnök volt, hogy azt saját monostorából népesítse be. Az új monostort és templomot a Szentlélek tiszteletére szentelték fel, ezért hívták később pilisi Szentlélek monostornak.

A XIV. század elején áthelyezték a Pálos Rend központját a pilisi Szentkereszt monostorból Budaszentlőrincre. 1323-ban I. Károly király is járt a szentléleki épület falai között, akivel Miklós és Prichold szerzetes aláíratta a kolostor alapításáról szóló oklevelet.

1378-ban I. Károly fia, Nagy Lajos király, a Pálos Rend első nagy jótevője, aki megszerezte Remete Szent Pál testereklyéjét, amit Budaszentlőrincen helyeztek el, a nagyhetet töltötte a szentléleki monostorban, és ekkor megerősítette elődei által a monostornak tett adományokat, és újabb birtokkal adományozta meg a pálos szerzeteseket. 1409-ben Csupor Pál, György fia a Boldogságos Szűz tiszteletére oltárt állított a templomban, és annak fenntartására birtokot adományozott a monostornak, mely a XV. század során tovább virágzott.

Az utolsó okirat a monostorral kapcsolatban 1512-ből származik, ekkor Lőrincz perjel neve bukkan fel. A monostor az előkerült éremeleletek tanúsága szerint a mohácsi csatát követően, amikor a győztes török sereg Budáig feldúlta az országot, 1526 után elpusztult. Miután a törökök 1541-ben csellel elfoglalták Budát, majd két évre rá elesett Esztergom is, a környék végleg elnéptelenedett, a szentléleki monostor mindenkitől elfeledetten romba dőlt. A törökök kiűzését követően 1703-ban a pálosok üveges mestert telepítettek Szentlélekre. András mester volt a szentléleki völgy első lakója a középkor után, akit mestersége révén Hutás Andrásnak neveztek. A pálosok a Nyitra megyei Felsőelefántból 1740 körül telepítettek a területre tótokat, majd az 1830-as években Gömör vármegyéből érkeztek új lakosok. A község lélekszáma 200-500 fő között mozgott, a falu lakóinak fő foglalkozása a mészégetés volt, de sokan foglalkoztak fakitermeléssel, szőlőtermesztéssel is. Az egykori monostor helyreállítására azonban nem került sor, mivel 1786-ban II. József eltörölte a Pálos Rendet.

A XVIII-XIX. században a kolostornak és a templomnak még jelentős rommaradványai voltak láthatók, köveit azonban építkezésekhez hordták el. A romterületen feltárás folyt Erdőssy Ferenc pilisszentléleki plébános és Reviczky Elemér esztergomi főszolgabíró vezetésével 1928-33 között, melynek során az épületek elhelyezkedése nagy vonalakban tisztázódott. 1985-1992 között került sor a templom, a kolostor, a kerítőfal keleti része és a déli melléképület föltárására, melyet állagmegóvás, felfalazás és részleges visszaállítás követett. A külön északi épület, illetve a kerítőfal nyugati szakasza a kaputoronnyal még feltáratlan. Nem messze a romoktól Pilisszentlélek alatt, a szentléleki patak völgyében a kolostor halastavának maradványai rejtőznek.