K!SS* Hajókirándulás Korfun

Ezen a napon már 8:30-kor megreggeliztünk kivételesen közösen, mert hajókirándulás volt a programon. „Homer kisebb halászhajója már várt ránk a kijáratnál a folyón ringatózva. Huszonöten voltunk a kapitánnyal és feleségével együtt, akik aztán egész úton Ouso+lemon-al, savanyú fehérborral és iható vörösborral kínálgattak bennünket. Húsz Eurót fizettünk fejenként ...az eredeti cél a kék lagúna volt a görög partokon, de valaki módosított a terven és nem volt egyértelmű, hogy ki volt ebben a hibás. Homar viszont megnyugtatott bennünket, hogy szebb helyekre hajózza a társaságot.

Először egy halászfaluban kötöttünk ki, ahol csak kóvályogtunk összevissza, mert semmi látnivalót nem fedeztünk fel kivéve egy korhadt halászhajót, amit lefényképeztünk. A gazbanmegláttunk egy mélyhűtőládát, amiről kiderült, hogy abban tartják a jégblokkokat amiket a helyszínen ledarálnak és ládákba tesznek, amibe a friss halakat szállítják. Ennek a folyamatnak szemtanúi is lehettünk.

Hajóra legények, lányok!

Egy kávézó teraszára érve bentről furcsa zajok hallatszottak, így benéztem, hogy honnan jön a káricálás. Egy nagy zöld papagáj panaszkodott egy nagyon szűk kalitkában és egy félszemű macska sündörgött körülötte. Sajnálatra méltó volt mindkettő.

A titkos öbölben

Miután Homer beszerezte amit akart, továbbindultunk. Útközben láttunk egy Robinson-szigetet zászlókkal, vászontetejű pihenővel, nem messze tőle a parton egy közepes vitorlás ronccsa, mint egy megalkotott filmkulissza. Hamarosan ki is kötöttünk és belecsobbantunk a vízbe.

Következő állomás a sziget csücske volt, ahol kb. 10 percen át kellett a sekély vízben gázolni, míg kiértünk a homokos partra. Közelről aztán siralmas látványt nyújtottak a füves homokdűnék, amiket telehordott a szél és a tenger szeméttel. Főleg műanyag flakonokból volt rengeteg, a szívem fájdult meg a látványtól. Szerintem a kapitány még közelről ezt a földnyelvet nem láthatta, mert akkor nem hozná ide a turistákat. Azért pár szép kagylóhéjat is találtunk a mocsok közt.

Visszagázoltunk a hajóra, ahol már megterítettek a fedélzeten. A beígért csirke helyett görög-, és tonhalsalátát kaptunk olívaolajos kenyérrel, de az is jólesett, mert addigra már alaposan megéheztünk. Sajnos nem volt lehetőség átöltözni, tehát vizes bikiniben utaztam egész idő alatt és hiába bugyoláltam be magamat a törölközőbe, azért éreztem a menetszelet. Meg is fáztam!

Hosszú hajókázás következett még abból kifolyólag, hogy hátha látunk majd delfineket... nekem úgy tűnt az erős vízre való koncentrálásom közben, mintha tényleg láttam volna egy pillanatra két hátuszonyt kivillanni... de nem kiabáltam el magam, mert hátha csak káprázott a szemem.

Végre ismét kikötöttünk, ahol fel lehetett menni lépcsőkön egy étterembe. Mi inkább a kis öblöt választottuk fürdeni, ami akár a karib szigeten is lehetett volna a csodálatos trópusi kertjével, függőágyaival, banánpálmáival, sétáló libáival.

Férjemet a vízben megint elkezdték csipkedni a már ismerős „emberevő halacskák... rajtam nem találtak ehetőt szerencsére. Nem maradtunk sokáig, mert már lassan nyugodott le a nap. A hotelban lezuhanyoztunk, vacsiztunk aztán be az ágyba.