Sziasztok, Gábor vagyok!
Ide úgy keveredtem, hogy Szentgotthárd felől látni lehetett egy nagy keresztet a domb felett. Miután légvonalban nincs egy kilométer sem, és Szentgotthárd felől közvetlenül is át lehet már menni a határon, így nem volt nehéz megtalálni a községből a dombra vezető utat. Ahogy utána néztem a történéseknek, az alábbiak derültek ki: ez a hely régebben erdő és mezőgazdasági hely volt. Ide települtek be a cisztercita rend tagjai és építettek kápolnát. A már említett 1664-es török elleni csatában ez a domb fontos szerepet kapott, de magát a kápolnát és a hozzá tartozó majorságot csak 1945-ben rombolták le. A kápolna fölött eredetileg a FELTÁMADUNK! szó állt, de a lerombolás után már csak a TÁMADUNK! szó maradt meg, mintegy a háborús kultúra vezényszavaként. A keresztet és a mellette lévő kis kápolnát a csata 300. évfordulójára emelték 1964-ben.
Az emlékhely környezetét szépen kialakították, kitűnő rálátással Szentgotthárdra (ez a helyzet 1989. előtt eléggé irritálhatta a szentgotthárdikat). Érdekes , hogy az itt felállított üvegtáblák (rajtuk a tájékoztató feliratokkal) tökéletesen épek, senki nem törte össze azokat (ez most nem egy felkérés helye!).
Az emlékhely mellett található még egy vendéglő és egy múzeum is.