Párizs

Üdvözlet a szép és nyüzsgő Párizsból. Párizs egy nagy város, nagyon nagy. 25-30 kilométert gyalogoltunk hogy a keleti oldalról, a város széléből bejussunk a központba. Már Pesten is jellemző, hogy az emberek nem tudják mi merre van, hiszen mindenhová metróval járnak és abból nem sok mindent lehet látni, itt Párizsban is van hogy háromszor el kell mondani: nem használunk tömegközlekedést, mindenhová gyalog megyünk. Szeretnénk Hétfőig itt maradni, szállásunkat a Párizsi Magyar Intézet biztosítja, köszönjük nekik hogy nem kell a csatorna partján sátorozzunk.

Tegnap a Le Paprika étteremben ebédeltünk. Párizsban két magyar étteremre találtunk, a Le Paprika az egyik. Csekő Lászlónak, a tulajdonosnak, köszönjük a közvetlen és barátságos vendéglátást, egy rövidke időre otthon lehettünk egy csodás gulyás mellett. Az ebéd után sétálgattunk Párizsban és véletlenül bukkantunk rá a galériára amitől leesett az állunk. Miriam Escofet a festő neve, képei valami általam még nem látott technikával vannak festve, olyan élesek és részletgazdagok, hogy szinte kiugranak a vászonból és ép észzel el sem lehet képzelni hogy lehet valakinek annyi ideje hogy ezeket a víziókat vászonra vigye. Sajnos a valódi festmények elképesztő varázsát a fotók nem adják vissza, de ha valakinek tetszik, nézzen el a http://www.galerie-boulet.com/ oldalra.

Béke