Petra

Petrával kapcsolatban az a helyzet, mint Velencével (Venezia), amit erről írni lehet, azt már valahol valaki le is írta, így én most erre sok energiát nem fordítok, ha valakit komolyan érdekel, majd megnézi a neten.

Azt meg külön díjazni kéne, ha valaki olyan fotót tud csinálni, amit eddig még más nem.

Szóval tényleg csak néhány gondolat: a görög (latin) neve Petra ( Petrae szikla), a bibliai Sela nevet váltotta fel, mivel az ie. 1200 óta az edomiták által elfoglalt és lakott település a Wadi Araba, vagyis az un. „Keleti Nagy Hasadék-völgy” területén fekszik, a Holt-tengertől 80 km-re délre.

Évszázadokkal később a Nabataeanusok elfoglalták és a királyságuk fővárosává tették, ebben az időben két dologról volt híres: a kereskedelméről és a magas szintű mérnöki megoldásokról: árvizek elleni védekezés illetve vízkezelési technológiák, a kőbe vájt vízvezetékek sok helyen még ma is látszanak.

Az Oszlopos utca (The Colonnaded Street)

Isz. 106-ban a rómaiak meghódítják a területet, de a város - mint a (fűszer)kereskedelem egyik fontos állomása - továbbra is virágzik, egészen addig, amíg 363-ban több egymás utáni földrengés a város jelentős részét el nem pusztítja. Ezután a kereskedelmi útvonalak elkerülik és a város jelentősége fokozatosan csökken.

A VII. században az iszlám hódít, a XII. században pedig a keresztesek. A keresztes hadjáratok után Petra ismeretlen volt a nyugati világ számára egészen 1812-ig, amikor egy svájci utazó, Johann Ludwig Burckhardt újra felfedezte (ekkor kapta az „Elveszett város” ragadványnevet - Petra: Lost City of Stone), de a tényleges feltárások csak 1958-ban kezdődtek.

1985-től Petra a Világörökség része, de az igazi ismertséget az 1989-ben forgatott „Indiana Jones és az utolsó Keresztes lovag” című film hozta el, merthogy azt (legalábbis egy részét) itt forgatták. Ennek köszönhető, hogy napjainkban Petra a régió első számú, ebből adódóan a leglátogatottabb turisztikai célpontja. (Nagy valószínűséggel a jordán kormány a film forgatására adott engedélyt már nagyon megbánta, mert a turisták sokkal nagyobb kárt okoznak, mint a természet).

És egy kis személyes: ide is a munkám kapcsán kerültem (mármint Jordániába), aminek természetesen megvolt az az egyáltalán nem elhanyagolható előnye, hogy (nekem) nem került semmibe, de természetesen megvolt az igen bosszantó hátránya is: alkalmazkodnom kellett a vendéglátóim által szervezett programokhoz és azok időbeosztásához, itt is elég szűknek tűnt a nézelődésre szánt idő. ((Pedig van mit nézni, a városon végigvezető túra útvonala 12 „kiállítási szekcióra” van osztva, ami nem feltétlenül időbeni sorrendet illetve felosztást jelent, külön szekció például a városban élő emberek (The People of Petra), a virágkor (Caravans and Commerce) vagy a földrengés(ek) utáni élet illetve maradványok bemutatása. Az egész város egyszerűen lenyűgöző, elképesztő a természet és az ember munkájának az eredménye. Aztán ha már ismét a földön állunk előbb-utóbb felmerül bennünk a gondolat: hogy a francba tudták ezt az akkor rendelkezésre álló technológiákkal megcsinálni? A vendéglátóim szerint jobb, ha nem gondolunk bele, hogy hány ember életébe kerülhetett a Csoda.))