Szelim-barlang, Tatabánya

A barlang felső triász mészkő vastag padjaiban a kőzet ÉK-DNy irányú törésvonala mentén, de a kőzetdőléshez igazodva egykor kialakult forrásbarlang maradványa, mely a hegy kiemelkedésével vált szárazzá.

Négy bejárata egy tágas, kezdetben 25-27 m, beljebb 10-12 m szélességű, 45 m hosszúságú csarnokba vezet, melynek magassága helyenként a 12-14 métert is eléri. E terem középső és belső részén egy-egy felszakadás a hegytetőre lyukad.

Az oldalfalakon jól tanulmányozhatóak az üreget magába záró dachsteini mészkő nem ritkán 2 méteres vastagságot is elérő padjai.

A barlang jelenlegi végpontját a mennyezet hajdani beszakadásából és az azt követő bemosódásból származó löszös agyagból, kőtörmelékből és nagy kőtömbökből álló omladék alkotja.

Szelim barlang

Az omladék mögött a barlangjárat feltételezetten folytatódik. A szelim-barlang fekvése és jellege alapján egyaránt ideális ősember tanyahelynek bizonyult. Régészeti jelentősége az 1934-ben megkezdett és dr. Gaál Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum régészének irányításával 4 éven át tartó ásatás eredményeként bizonyosodott be. Az ásatás során a csarnok 12,5 méter vastagságot is elérő, változatos faunát és legalább háromféle őskori kultúrát tartalmazó üledékkitöltését teljes egészében eltávolították.

A feltárt üledéksorban 5 fő szintet (A,B,C,D,E rétegeket) különböztettek meg. A legalsó -értelemszerűen legidősebb- és a barlang belső részén további 5 szintre tagolt E jelű barlangi agyag rétegekből mamut, az ősbölény, a barlangi medve, az óriásszarvas, a barlangi hiéna és egyéb nagyemlősök csontmaradványai mellett sok kvarcittöredék és megmunkált kavics, valamint kovaeszközök kerültek elő. Mindez a 70-80 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak Riss és Würm eljegesedése közötti viszonylag meleg szakaszában itt élt neandervölgyi ősember különböző csoportjainak, a tatai típusú mamutvadász moustéri kultúra és az érdi típusú barlangi medvevadász moustéri kultúra képviselőinek jelenlétét jelzi.

A laza szürke homokból álló, átlag 2 méter vastag, csontmaradványt is csak rendkívül ritkán tartalmazó D jelű réteg, valamint a barlangi medve és hiéna csontjainak tömegét tartalmazó, s ez utóbbi után hiénás rétegnek nevezett, helyenként a 4 méteres vastagságot is meghaladó barna agyagos C jelű réteg régészetileg csaknem meddőnek bizonyult, ugyanakkor a két réteg határán egy nagy kiterjedésű tüzelőgödör vált ismertté. Az átlagosan 1,5 méter vastagságú sárga löszből álló, két szintre tagolt B jelű réteg alsó tagozatából származik a barlang egyetlen olyan kőeszköze, mely egyértelműen a középső paleolit jankovichien kultúrához sorolható. Ez egy tűzkőből készült háromszög alakú levélkaparó, melyhez hasonlókat a viszonylag közeli Jankovich-barlang leletei között lehetett találni.

A B réteg felső tagozata az előzőtől gyökeresen eltérő, annál több tízezer évvel fiatalabb ősemberi kultúra emlékeit tartalmazta. A néhány kisméretű kőpenge és egy átfúrt farkasfog amulett a felső paleolit pilisszántói kultúra körébe tartozik.

A barlangi kitöltés legfelső A jelű rétege 0,5 - 1,3 méter vastagságú, már holocén koró barna humusz volt, benne az újkőkortól a középkorig terjedően kő- és csonteszközökkel, kerámiatöredékekkel és feltűnően nagy számban emberi csontmaradványokkal.

A szelim-barlang régészeti és őslénytani jelentősége, valamint tájképi értéke miatt fokozottan védett. Károsítani, benne szemetelni, tüzet rakni, sziklát mászni és a kitöltést megbolygatni hatóságilag tilos!

#215.