Tés község a Bakony legmagasabban fekvő települése, a tenger szintje felett 461 méter magasan lévő fennsíkra települt. A Tési-fennsík a Bakony-középhegység keleti részén terül el, településtörténete messze a sejtelmes őskorba nyúlik vissza. Ezt az erdőktől övezett fennsíkot már az ókor embere is megszerette. A rómaiak is alkalmasnak találták a megtelepedésre.
Tés nevének eredete ismeretlen. Oklevélben történő említése - mai ismereteink szerint - I. László király idejében - 1086-ban - történik, amikor összeírják a bakonybéli bencés monostor ingó és ingatlan vagyonát. 1164 előtt Tésen éltek bencések, nevüket máig őrzi a benceszőlők nevű határrész. Az apátság alapítása a bencéseknek Tésen való megjelenésével kapcsolatos. Tehát Tésen 1276 előtt épült az első templom, még Szent István király parancsa értelmében, mely szerint minden 10. falu köteles volt egy kőtemplomot építeni. Egyes korszakokban szinte meg sem állapítható a hovatartozása. Volt a bakonybéli bencés apátság birtoka. A XIII. sz. elejétől 1488-ig a Bakonyi Erdőispánság szervezetéhez tartozott, ebben az időben a Csákok birtoka. Adózott Palota urának, Újlaki vagy Palotai Kont Miklósnak, Csókakő urának Rozgonyi Istvánnak. 1570-1636-ig adózott Palota urának és a töröknek is. A XV. században palotai várbirtok volt. 1647-ben a fejérvári őrkanonok, majd a prépost, 1777-től a fejérvári püspökség birtoka. A török hódoltság alatt a falu lakossága nagyon lecsökkent. Kistés mint falu 1599-ben megszűnt, a török lerombolta, lakói elmenekültek, azóta pusztaként van nyilvántartva. A Rákóczi szabadságharc idején a császári csapatok is sok kárt okoztak, a lakosság száma ismét lecsökkent. A XVIII. században több esetben voltak betelepítések, Sélyei Nagy Ignác (1777-1789) és Milossin Miklós (1790-1816) fehérvári püspökök megbízásából történtek. Ebben az időben a bádeni hercegségből, Szászországból, de Magyarország különböző részeiről. A XVIII. században újraépült, lakosai a székesfehérvári prépostság örökös jobbágyai voltak. Az 1790-es években német telepesek is érkeztek Tésre.
Tés határában vízimalmok hajtására alkalmas ivóvíz nincs, így az ősök az élénk bakonyi szeleket fogták be a szélmalmok vitorláiba. A Helt- és az Ozi-féle szélmalmok a Táncsics utca 17. és 32. számú porták kertjeinek végében állnak. A népi, ipartörténeti műemlékek a Tésre érkező turisták első számú látnivalói.
A Táncsics utcai kertekben álló malmok közül a Helt malmot 1840-ben építette Pircher János malom ács. Népi műemlék. Köralaprajzú, enyhén karcsúsodó, háromszintes kőfalazatú épület, forgatható, zsindelyes, kúpos tetővel fedve. Szegmens-íves kis ablakokkal. Hatvitorlás szélkerék hajtja. A malomban két pár kő van.
Ozi János asztalos által 1924-ben épített szélmalom Helt József malmától 200 m-re épült. A malmok szerkezete azonos, az eltérés az, hogy az Ozi-malomban csak 1 pár kő van. A malmok országosan védett műemlékek, egész évben látogathatók.
A malmok különlegessége a ma is működőképes belső szerkezet. A Helt- és az Ozi-malom kúpalakú zsindelytetőzetre körsínen fogatható, így a hat vitorlát szélirányba lehetett állítani. A Helt-malom naponta négy mázsát is őrölt, az Ozi-malom ennek felét. A malmok nyolcas vámra dolgoztak: 100 kiló őrleményből 8 kiló illette a molnárt. Az őrlésről naplót vezettek.
A malmok szomszédságában egy Táncsics utcai udvaron látogatható a tési iparosok, bognárok, kovácsok, patkolókovácsok emlékét őrző kovácsműhely. A kisipar az 1920-30-as években virágzott, az akkori gépész-kovácsok a korban modernnek számító talajművelő eszközöket, például burgonyakapáló-töltögető gépet is készítettek.
A kovácsműhely a turistáknak is nyitva áll.