Váraink 03 - Vitányvár

Vitányvár 1

A Vértes hegység északi lejtőjén Körtvélyespuszta fölött a 417 méter magas Nyerges hegy közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a szabálytalan, megközelítően ötszög alaprajzú, belső tornyos, háromselytes elrendezésű kis területű vár romjait. A belső várnak 2,5 méter falvastagságú tornya és egy udvara volt, melynek külső falai mintegy 6 méter magasan épültek. A torony bolthajtásos földszinttel és mennyezetes emelettel bírt, ahol kilenc helyiséget alakítottak ki. Lapos ívezetű dísz nélküli ablakait nem egymás fölé, hanem egymás fölött eltolva helyezték el. Ez a megoldás is védelmi célokat szolgált. Az emeletet 18 méter magasságban oromzatos párkány koronázta. A várudvar kapuját a hegy legmeredekebb oldalán, a nyugati oldalon helyezték el. A várnak sem előudvara, sem kutja nem volt. A torony északnyugati oldalán egy további épületrész is a belső vár része lehetett. További kis épületrészek az udvarban a védőfalak mellett helyezkedhettek el.

Vitányvár 2

A XX. század végéig a torony részben a falkorona magasságáig helyenként körülbelül 15 méter magasan állt, felül a védőoromzat maradványaival. Ma is megfigyelhetők az emeleteket elválasztó fa födémek helyei, és boltozatok nyomai. A belső várat mintegy négy és fél méter átlagszélességű falszoros vette körül, a védőfalat kívül árok és sánc övezte, majd tizenöt húsz méterre újabb árak húzódott, ezzel is erősítve a vár védelmét.

A pincehelyiségek között az istálló és a szertár mellett kis börtön is lehetett, amelynek érdekessége, hogy a falon nyílásnak nem látszik nyoma, így oda bejutni csak a mennyezeten képzett nyíláson át volt lehetséges. A pince közfalán ma látható lyuk később keletkezhetett, valószínűleg kincskeresők törték át. Az első emeleten Gerendás karzat futott végig, amely összekötötte az udvar négy oldalát. Erre a gerendás karzatra az udvar sarkában zárt kőlépcső vezetett. A második emeletre és a tetőre belül elhelyezett létrákon lehetett feljutni.

A torony és falak közötti összekötő falak gyilok védőként szolgáltak. A kettős tornyot a várnagy és a cselédség foglalta el, más helyiségekben a katonáknak lakhattak. Vitány várának története szorosan összefügg a Vértes többi erődítményének és Tatának a történetével és sorsával.

Vitányvár 3

A kicsi, de jelentős vár fontosságát bizonyítja, hogy ez idő tájt 35 helység tartozott hozzá. A mai Pest, Fejér és Komárom megyei falvak, közöttük Bánhida, Bana és Tarján község. Vitány vára a Tata - Bicskei utat ellenőrizte, a benne levő katonaság többször lecsapott a környékre.

A Vár keletkezésének idejét, és építőjének nevét nem ismerjük. Feltehetően az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építhette a Tatárjárás után. Várnagyként a Gutkeled nemzetségből származó II. Mihályt 1319-1324-ben említik okleveleink, és mint királyi vár, Castrum Vitam, Vittam alakban 1379-ben szerepel iratainkban.

Luxemburgi Zsigmond király 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. 1417-ben Vitány várnagya, Sirstark Erik és gesztes várnagya hajtóvadászatot indított a Pozsonyból a vértesben lehúzódó, és itt garázdálkodó rablók ellen. Albert király 1437-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba a várat, majd ennek fia, János I. Ulászló királytól adományként is megkapta. 1445-ben Újlaki Miklós foglalta el, 1448-tól zálogként bírta, 1453-ban ismét a Rozgonyiak birtokába került. 1493-ban II. Ulászló Egervári László Horváth bánnak adta, majd Egervári István magtalan halála után 1512-ben Kanizsai György horvát Bán szerezte meg, akitől Kanizsai László Országbíró örökölte.

A kettős Királyság idején János király parancsára 1534-ben a Fehérvári keresztesek konventje Hédervári Istvánt és fiait, Lőrincet és Györgyöt iktatta be” Casti Vithan in Albersi” birtokába.

Vitányvár 3

A török először 1529-ben ostromolta, és 1532 után Hédervári birtok lett. 1543-ban a török elfoglalta. Később magyar kézre került, de 1559-ben újra a törökké, akiktől 1566-ban sikerült ugyan visszafoglalni, a következő évben azonban már újra a török birtokolta.

A tizenötéves háború során sikerült végleg visszaszerezni a törököktől, és véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel 1597-ben, ez a siker azonban mégis a végét jelentette, mert 1598-ban Adolf Schwarzenberg döntése nyomán a császáriak felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a török a vár falai közé befészkelhesse magát.

A XVIII. századtól az Esterházy család tulajdona volt, és a falak anyagát építési célokra használták fel. A vár régészeti feltárása és állagmegóvása a Tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum irányítása mellett történik, a munkálatok 5. üteme 2018 januárjában fejeződött be.

További videókért nézd meg a Youtube csatornámat, és iratkozz fel. Köszönöm szépen!

https://www.youtube.com/channel/UC6JkFxk_IuKVd9Yg4DN3SKQ