Dunakömlőd (Lussonium)

Lussonium, a 19. század óta ismert római lelőhely a valamikori Duna-meder fölé magasodó Bottyán-sánc fennsíkján helyezkedik el. Az eddigi kutatások során számos katonai és polgári épület látott napvilágot. A legkorábbi palánktábor már az első század derekán, Claudius császár uralkodása idején megépült, s a második században is használatban volt. Az Augustus császár által meghódított terület határait a Duna mentére telepített katonai táborok védték. Ezek eleinte palánktáborok voltak, majd a második század második felétől kőtáborokká alakították őket.

A Bottyán-sáncon zajló feltárások során előkerült az erőd északi sáncrendszere, több helyen az erőd 1,3 méter széles fala, védőárkai, a két déli kaputorony. Az erőd déli falának belső oldalán több helyiségből álló, tornácos épületsor, egy kaszárnyaépület helyezkedett el. A későrómai korban a déli kaputoronytól néhány méterre északra felépült egy torony, a kiserőd. 2003-ban a római erőd déli kapujának, az ettől északra lévő kaszárnya épületnek és a kiserődnek a műemléki helyreállítása történt meg.

Lussonium kapu