A pálos oklevéltár szerint elég jól lehatárolható a kolostor alapítása. Eszerint Perényi Imre, Zsigmond király titkos kancellárja alapította 1408-ban a korábban (1403) több más faluval együtt kapott-nyárádi birtokán a ker. Szent Jánosról nevezett pálos kolostort. A falvak az 1405-ben újjáépített csorbakői vár uradalmához tartoztak.
A kolostor a kb. 150 éves fennállása alatt nem töltött be jelentősebb szerepet, a szerzeteseknek juttatott szerényebb adományok 1471-ig követhetők nyomon. 1549-ben még működött, mert Kurityán falu a kolostornak adózott, de 1550 körül már végleg elnéptelenedett, és az újkorban sem települt újjá.
A kolostor egyhajós temploma szokványos elrendezésű, és méretű: három-boltszakaszos hajóhoz négyezeti taggal nyújtott, támpilléres poligonális szentély csatlakozik. A diadalív nyílása itt is szűk, szinte kapu-jellegű.
A templomnak három bejárata is volt. A külső forgalom célját szolgálta a nyugati homlokzat díszes kapuja (kegyúri funkció!), a szerzetesek részére a quadrumból a templomhajóba nyílt ajtó, míg a szentély északi oldalán a sekrestye felől nyílt megközelítése. Az oltárhely déli oldalán a falban kettős ülőfülkét alakítottak ki. A kolostorépület szabályos quadrum köré szerveződött, északon egy, nyugaton két traktussal. Utóbbi-pálos gyakorlat szerint a templomhomlokzat síkja elé nyúlik. A keleti szárnyban a kiemelt káptalanterem és a mellette lévő sekrestye falai ismerhetők fel. Érdekes megoldás, hogy a sekrestye és a templom közötti kis folyosó szakaszról indult az emeletre fölvezető lépcső a keleti traktus mindenképpen kétszintes volt (Détshy Mihály ebben a részben a 12-15 szerzetes emeleti hálótermét sejti.
Az együttes külső bejárata a templom nyugati homlokzat előtt a quadrum folyosóra nyílt, de valószínűleg a káptalanterem mellett a keleti szárnyban is volt egy másik (gazdasági) bejárat is. A jelek szerint az északi traktus alatt pince, esetleg ciszterna lehetett. A ciszterna léte kevésbé indokolt,hiszen közvetlenül a kolostordomb alatt két patak is folyik.