Tiznit

Üdvözlet Tiznit-ből! Feltöltöttem az új Audionaplót. Kisse eltér az eddigiektől, nem csak abban, hogy a benne hallható szövegelés a legkevésbé sem szalonképes. A lényeg a valóságban van. A mai világ úgyis valóságszomjas (lásd valóságshow-k), hát tessék ez a valóság. Eddig is voltak az utunk során kritikus pontok, amit így-úgy orvosoltunk, jelenleg viszont nincs gyógyszer. Az elmúlt napokban a kilátástalanság, az egészségünk, az aljas, szar életszínvonal engem többször arra ösztönzött hogy hagyjuk ezt az egész túrát a francba. Ez a lehetőség már többször fennállt, de nem ennyire komolyan mint most. Mikor kell kimondani, hogy elég? Kukázzunk, mint valami rühös kutyák? Rabatban nem vettük fel az oltásokat, mert rohadtul drágák és a malária megelőzésére szolgáló gyógyszert sem tudjuk megvenni. Hahó Mauritánia, jövünk, hátha hazaviszünk valami nyavalyát, pl. sárgalázat.

No, tehát, ha nincs támogatás, én kb. egy hónapon belül feladom. Hogy öcsém mit csinál, az az ő dolga, végül is szabad ember. Szabadnak lenni jó, de éhezni és leépülni és a leggenyesebb jószágok színvonala alatt élni, nem. Köszönöm, tényleg nem.