Admont, Apátság, Templom, Természettudományi múzeum

Elmentünk az admonti bencés Apátsághoz. Sétáltunk egyet a tóparton, miközben Anyukám fényképezte a hattyúkat és engem, de a a legtöbb képet a környező hegyekre csettegtette el. Miután körbejártunk és gyertyát gyújtottunk a templomban, kiültünk a kertbe egy fagyira.

A könyvtárat mindenképpen szerettük volna még megnézni, de aztán elbámészkodtuk az időt a természettudományi múzeumban és a média termekben... fölég az óriási gömbtévénél csodálkoztunk a technika hatalmán. Ez egy tükörfelületekből összerakott gömb, amely megtöbbszörözve mutatta be az alapításról szóló információk illusztrációját. Mindez egy teljesen sötét szobában, ahol az oldalsó tükrökben magunkat is megtöbbszörözve láthattuk.

Arra eszméltünk fel, hogy a hangszórókból felhívták a figyelmünket, hogy hamarosan zárnak. Bepánikoltunk, hogy a könyvtárat még nem láttuk és majdnem simán el is rohantunk mellette. Még jó, hogy a férjem megkérdezte az utolsó pillanatban, hogy merre található? Az alkalmazott kinyitott egy ajtót és mikor beléptünk még a lihegésünk is elakadt.

Amúgy is szeretem a könyvtárak hangulatát, de ez gyönyörűséges. A barokk építészet egyik gyöngyszeme, csodálatos mennyezetfreskói Bartholomeo Altomontét dicsérik. A gyűjtemény 150 000 kötetet, 1600 kéziratot, 900 ősnyomtatványt és 123 12. századi kódexet őriz. Bekerült a világ nyolc csodái közé is. Mikor majdnem az egész apátság leégett, csak egyedül a könyvtára maradt sértetlenül.

Áhítattal járkáltunk a háromszínű márványlapokon és bámultuk a vaskos, aranyozott köteteket, valamint a kódexet író robotkezet... mígnem ránk nem szóltak, hogy nem szabad telefonnal sem fényképezni, mert párom titokban csinálni akart pár képet... meg különben is be szeretnének zárni, tehát kifelé! Szóval, már majdnem úgy lettünk kidobva.