Már régebb óta bökte a csőrömet ez a hely, mivel egy hosszú fa járdát jelzett a térkép (ami izgalmas terepre is utalhatna) és nemrég rászántuk magunkat az unokámmal, hogy elmegyünk ide. Kifogtunk egy szép napot és a GPS-el simán ide találtunk. Persze akadt egy-két probléma. Miért kell mindent valami szentről elnevezni, egy ilyen sétánynak mi köze van ehhez a szenthez (mielőtt valaki nekem esne, elárulom: a fiamat Paskai bíboros úr bérmálta, a lányomat pedig a Don Bosco rendi tartományfőnök Olaszországból). A következő probléma, mivel fából van, folyamatosan karban kellene tartani, mondjuk évente az 1/5-ét felújítani. Így viszont nagy valószínűséggel úgy fog járni, mint a váci Ártéri tanösvény (tönkrement, mivel a karbantartásban ezek szerint nincs elég pénz, hogy megérje). Igen nagy probléma, hogy a tavakban egy szál víz sem volt, anélkül pedig eléggé csökkentett turisztikai értékű az egész. Amúgy egy jó 3/4 órás program lenne, jól bemutatná az Alföld egyik tipikus flóráját, de így hagy némi hiányérzetet az emberben.