Fenyőfői Ősfenyves TT

Fenyőfői Ősfenyves

Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület

A védett terület nagysága: 449 hektár, ebből szigorúan védett 322 hektár.

Elhelyezkedés: A védett terület Fenyőfő falutól északra, Bakonyszentlászló irányában található.

Kezelő: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága.

A fenyőfői homokvidék átmenetet képez a Bakony hegyei és a Sokoró-vidéke, a melegebb kisalföldi tájak között: délre az Észak-Bakony magas, vadregényes vonulatai húzódnak, itt azonban a felszín lassan kisimul, a kisebb-nagyobb buckák által okozott – alig húsz méteres – szintkülönbség dacára a táj jellegzetes síkság. A mészben gazdag bakonyi talajok is átadják helyüket a felső szinten inkább savanyú kémhatású típusoknak, amelyek alapját homok adja. Ezeken a területeken általában a cseres-tölgyes társulások jellemzőek.

Fenyőfői Ősfenyves

Ezek után, ha az ember Fenyőfő, Bakonyszentlászló körzetébe érkezik, Magyarország talán legpompásabb erdeifenyvesével találkozik. A szabadon látogatható erdőben húsz méter magas szálfák alkotnak megkapóan szép, egészséges, zárt erdőt. A növénytani, ökológiai ritkaságként ránk maradt fenyves eredetéről hosszú időn át vitáztak a szakemberek, hiszen nem normális , hogy ilyen tájon erdei fenyő alkosson társulást. Sokáig tartotta magát az a nézet, mely szerint a terület futóhomokjának megkötésére mesterségesen telepítette volna be a területet féltő ember a fenyőt. Az anekdota szerint Ausztriából származnak azok a fák, amelyek néhány hatalmas, a népnyelv által iszonyatos nagy fa néven tisztelt példánya ma is látható.

Fenyőfői Ősfenyves

A Kitaibel Pál által, már az 1790-es években említett erdőről napjainkban sikerült bebizonyítani, hogy a jégkorszak utáni hűvös fenyő-nyír korszakból itt maradt rendkívül értékes reliktum-társulás, amely az egykor nagy területeket elfoglaló erdeifenyvesek utolsó mohikánja. Túlélését annak köszönheti, hogy a talaj szegényes tápanyag-ellátottsága nem engedi, hogy az erősebb versenyképességű tölgy és bükk kiszorítsa.

Fenyőfő

Az erdeifenyves erdő értékét tovább növeli, hogy értékes társulásában egyaránt megtalálhatók az alföldi homokos, melegebb vidékekre jellemző, és a hűvös, nedves hegyi élőhelyeket kedvelő lágyszárú fajok is. Az itt élő homoki és pusztai csenkeszes erdeifenyves társulásokban olyan ritka és értékes növényekkel találkozhat a látogató, mint az alföldre jellemző homoki ibolya, homoki kocsord, homoki varjúháj vagy a hegyvidéki körtikefajok, a kis holdruta, a vitézkosbor, a fekete kökörcsin, a kardos madársisak stb.

Szabadon látogatható.