Üdvözlet Guelmim-ból! Látom odahaza sincs hűvös, most hagytuk el a Tizniti hegyeket, a táj napról napra Szahara-szerűbb és mind több kisboltnak, fodrászüzletnek és hentesnek a neve Szahara és jelük a Teve. Már odahaza is durvák a kánikulák, itt a por és szél még rátesz egy lapáttal.
Az az igazság, hogy most nemigen készültem a blogírásra, elfoglalt a gond amiben vagyunk, mindenki tudja hogy mekkora szarban vagyunk, aki nem, az hallgassa meg a Tizniti audionaplót amit meglehetősen kikattantan vettem fel, de egyszer csak lehullanak a maszkok, amikor már úgy érzed, hogy a visszafogottság semmi kézzelfoghatót nem szül, elengeded magad, lazítasz és akkor már mindegy, ami a szívemen az a számon.