Álomkastély formájában vált valósággá egy királyi vízió. A világ 100 csodáinak egyike! Neuschwansteinban egy álom valósult meg: a kastély tornyai és erkélyei a bajor Alpok erdeinek sűrűjéből bukkannak elő. A látogató egy színházi előadás díszletének vélheti, s ez nem véletlen, hiszen Christian Jank müncheni színpadtervező is közreműködött II. Lajos bajor király elképzeléseinek megvalósításában. Roppant méreteivel mégiscsak valódi ez a 17 évig épült fantáziaszülemény.
II. Lajos a közeli hohenschwangaui kastélyban, egy középkori erődítményben nőtt fel, amelyet apja, II. Miksa hozatott rendbe. A trónörökös jól ismerte a német mitológiát, s a lovagkor vonzotta. Richard Wagner, Lohengrin című operájának 1858-as bemutatója olyan mély benyomást gyakorolt rá, hogy amikor 3 évvel később, 18 éves korában megkoronázták, első dolga volt, hogy Wagnert meghívja Münchenbe. Elegendő pénze és hatalma volt ahhoz, hogy mecénásként támogassa a zeneszerzőt. Kifizette adósságait, műveinek előadására ünnepi játékokat rendezett. Wagner a német ősi mondavilágot idézte fel és állította operáiban színpadra. A jó és a rossz örök drámai harcát beszéli el zeneműveiben.
Időközben elkészült II. Lajos mesekastélya, amely a német lovagok korának hangulatát hozta vissza.
II. Lajos-ról azt híresztelték, hogy őrült volt és semmi érzéke nem volt a realitások iránt, amiközben egy birodalmat kellene irányítania. Pedig Bismark fiatalkorában még beszámíthatónak bizonyította. Különös öltözködésével és különcségével megütközést keltett a környezetében. Napokat aludt át, s azt álmodta, hogy XIV. Lajos szellemével ebédelt. (Idős korára valóban megbolondult.)
A krónikák szerint 15 ember négy és fél éven át faragta Lajos faágyát. A kastély belső berendezésében különböző építészeti stílusok keverednek: mór, gótikus és barokk elemek az oszlopok tartotta keleti stílusú cseppkőboltozatokkal, a trónterem pedig a hanyatló Bizánc stílusjegyeit viseli.
A Wagner-operák előadására szánt hatalmas csarnok megvilágítása ravasz, ötletes. II. Lajos kedvelte a régmúlt hangulatát, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a kastélyt a technika vívmányainak a felhasználásával építtesse fel. Fűtési rendszere modern volt, a konyhában hideg-meleg víz folyt.
A környezet bája ellenére a király boldogtalan volt. Még csak három hónapja költözött be a tündérpalotájába, amikor kormányzásra alkalmatlannak nyilvánították. A Starnbergi-tó menti kastélyba vitték, őrizet alatt tartották, s máig tisztázatlan körülmények között itt fulladt a vízbe 1886. június 13.-án.
A kastélyt eredetileg „Új Hohenschwangau-i Kastélynak” hívták, egészen a király haláláig. Ezután lett csak az új neve: Neuschwanstein.
Ha a kastély melletti kis úton tovább bandukoltok, elértek a Mária-hídhoz, mely a szakadék felett ível át. Talán itt kedveltük meg ezeket a veszélyeket lásd később a Carrick-a-rede függőhídját, vagy a Mizen-head -et. ...na mind1, a lényeg az, hogy innen csodálatos kilátás nyílik a kastélyra, ha nem esik. Mi kifogtuk, esett, de oda-se-neki, a látvány akkoris lenyűgöző ! ,)
#83.