Wiesen, Rockfesztivál, Lovely Days

Péntek reggel négyesben indultunk el a Wiesen-i LovleyDays rockfesztiválra. Szerencsére Burgenland-ban már csak szemerkélt az eső mire odaértünk. Már az elején sajnáltam a kempingezőket, akik a vizes fűben, sárban dagonyázva éppen a sátorfelállítással bajlódtak. Néhányan hippibusszal érkeztek és csak egy ponyvát húztak ki, másoknak elég volt az erdő nyújtotta lombsátor is, ami alá csak beterítették a hálózsákokat.

Eleinte még szigorúan szervezettnek tűnt az egész dolog, de aztán idővel fejetlenség kezdett eluralkodni. Mindenki ott parkolt ahol tudott és ott aludt, wc-zett,... stb... ahol nem szégyellt. Szerintem a legtöbben ki se jutottak reggelig a parkolóból, mert meg kellett várniuk mire kiszabadulnak. A férjemnek még sikerült szerencsére a nap folyamán átállítani az autót egy megfelelőbb helyre. Éppen időben, mert később már mozdulni se lehetett volna se előre, se hátra.

Nagyon elszálltak a jegykiadók, mert ennyi embert nem szabadott volna beengedni a koncert területére. A végén annyian voltunk, hogy nyugodtan lehetett volna állva aludni a tömeg közepén minden megerőltetés nélkül, ha nem lett volna a zene olyan hangos. Az se volt vidám dolog, hogy bármerre mentél büdös cigarettafüstöt fújtak a képedbe. Hiába voltam egész nap a szabadban, friss levegőt mégse kapott a tüdőm.

Ritkán látni ennyi alkeszkinézetű embert egyrakáson, de mégse volt verekedés, kötekedés, balhé (legalábbis nem észleltem)... pedig már ráncoltam a homlokom az egyetlen mentőautó láttán, ami mellesleg ki se tudott volna járni a terepviszonyok és parkoló autók miatt. Rendőrök meg vagy egyáltalán nem voltak jelen, vagy jól álcázták magukat, mert egy-két Securiti-feliratos pasin és csajon kívül nem lehetett biztonságiakat látni.

Az enni-innivalóért többször kellett sorba állni, mert először étel-italjegyeket kellett venni, aztán mehettél az italodért, majd külön beállni az ételért, persze ha rossz sorba sodort a tömeg akkor kezdhetted ismét hátulról. A wécéknél már a pasiknál is kint állt a hosszú sor vége, akkor gondolhatod mennyi ideig kellett a nőknek várniuk! Emiatt is maradt el a leiszom magam műveletem, mert inkább kevesebbet ittam, nehogy a napom a sorban állással teljen el!!!!

Mindezek ellenére még élvezni is lehetett a koncerteket, mert az emberek hangulata csodálatos módon nem sínylette meg a megpróbáltatásokat. A Peace and Love mottó valahogy érdekes módon bejött... legalábbis általánosan. Közösen ugrált, tapsolt a nép és egy emberként üvöltöttük a szövegeket. Szerintem a nap legjobbja a Foreigner együttes volt, aztán ezt követte Ten Years after, majd THE AUSTRALIAN PINK FLOYD SHOW és a végén, de nem utolsó sorban Deep Purple .