Biatorbágy - Viadukt

Az első hidat 1883–84-ben, másodikat 1898-ban építették. Az impozáns megjelenésű hidak Biatorbágy településképének meghatározó elemei, az évek során a település jelképévé váltak. A Füzes-patak völgyét hidalják át 120–140 méter szélességben és 20–25 méter magasságban. A hídfőket egy- és kétnyílású kőboltozattal építették, a fesztávot párhuzamos övű, többszörös rácsozású, felsőpályás, hegeszvas anyagú, többtámaszú tartó hidalja át. A hidak mind történeti, mind technikatörténeti szempontból is érdekesek. Az 1931. szeptember 13-ra virradó éjszakán, 0 óra 20 perckor felrobbant a biatorbágyi vasúti viadukt. A detonáció éppen akkor történt, amikor odaért a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat. A mozdony és az első hat kocsi a mélybe zuhant, s a szerelvény roncsai között 22 ember lelte halálát, 17-en súlyosan megsebesültek. A helyszínen pokolgépet találtak és egy levelet, amelyből arra következtettek, hogy a robbantás a kommunisták műve volt. A nyomozás azonban megállapította, hogy a bűncselekményt az őrült Matuska Szilveszter bécsi kereskedő és gyáros követte el, aki több mint két hétig a szerencsésen megmenekült utas szerepét játszotta. Fény derült arra is, hogy ő volt a korábbi németországi, illetve ausztriai vasúti robbantás tettese is. Matuskát egy osztrák bíróság 6 évi fegyházra, majd egy magyar törvényszék 1934-ben halálra ítélte. De Ausztriában nem volt halálbüntetés, ezért az ítéletet a kiadatási egyezmény alapján életfogytiglani fegyházra változtatták. A kormány a merénylet ürügyén, 1931. szeptember 19-én bevezette a statáriumot, amit csak 1932. október 10-én oldottak fel. Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska a váci fegyházba került, s amikor Vác 1944 végén néhány órára gazdátlan lett, a zűrzavarban kiszökött a fegyházból és eltűnt.