Hieflau

Egy újabb 900-as feltöltés erejéig sikerült beszélnem a fiúkkal. Túl vannak a Wilde Alpokon, azt mondták, ilyen gyönyörű helyeken még soha életükben nem jártak. Az időjárás felemás, amíg a legszebb helyeken jártak, szerencsésen alakult. Sütött a Nap, előtte, utána eső, köd, most is egy vasútállomásra húzódtak be az eső elől. Egyik nap letértek a betonútról, és egy ösvényen folytatták az útjukat, melyről kiderült, hogy kalandtúrázóknak építették, sziklák szélein egy szál drótkötélbe kapaszkodva, egy-egy farönkből álló hidakon, csúszós, nedves, mohás és nagyon-nagyon keskeny ösvényeken haladtak. Ez önmagában jó szórakozás, de negyvenkilós hátizsákokkal kicsit erősnek tűnt, nem tudták sírjanak vagy nevessenek, mert a táj minden nehézségért kárpótolta őket. Ha minden jól megy, a héten elérik Admond városát, és ott internethez jutnak, így megnézhetjük a képeket.

Élelmezésüket a szokásos módon oldják meg, az adakozó éttermek listáját is küldik. Közben magyar turistáktól kaptak 40 EUR-t, így néha fizethetnek is, csak hogy el ne felejtsék eme civilizációs ártalmat.