Ócsa Tájvédelmi körzet

Itt élek 15 éve és csak most jutottam ki ide! Gyertek el ti is. :-)

Budapesttől 30 kilométerre délre, az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál, az Ócsa-Dabas-Inárcs települések által közrefogott terület 1975. óta az Ócsai Tájvédelmi Körzet nevet viseli. Ez a védett terület a mély fekvésű láprétekben és láperdőkben gazdag vidék növény- és állatvilágát, tájképét és kultúrtörténeti értékeit hivatott őrizni.

Az Ócsa környéki lápmedencéket az Ős-Duna hozta létre sok ezer évvel ezelőtt. Az egykori Duna-meder kavicstakarója képezi az altalajt, melyen a vízi szervezetek és élőlények maradványaiból vizet alig áteresztő málladék jött létre, szigetelve a mélyedéseket.A Gödöllői-dombvidék és a Duna-Tisza közi hátság talajvize a föld alatt 10-15 m mélyen, délnyugati irányba lassan a Duna-meder felé szivárog és ahol a hátság dombjai véget érnek és találkoznak a Duna sík árterével, Ócsa alatt ez a talajvíz a felszín közelébe, néhol egyenesen a felszínre jut. Így a szigetelt mélyedésekben, a vízborítottság szinte mindig állandó. Ilyen helyeken alakultak ki a lápok, vagy ha a vizesedés egész régiót érintett, a lápvidékek. A lápokon az elhalt növényekből származó szerves anyag egész évben oxigéntől elzárva víz alatt van, nem bomlik el, hanem egy sötét színű, nedvszívó, rostos szerkezetű anyaggá, tőzeggé alakul.

A tőzegen speciális igényű növények - lápi ritkaságok - telepedtek meg. A láp nehezen átmelegedő, vizes, hideg talaján ezek túlélték a jégkort követő felmelegedést, vagyis a lápi növényfajok egy része hazánkban jégkori maradványnövény. A jégkorszakot követő idők képe, a változatos növényzethez és mikroklímához kötődő állatvilág is megmaradt, mely fajban és egyedszámban is igen gazdag. Különösen az Alföld lecsapolt mocsárvilágával eltűnő halfajok, kétéltűek, hüllők, rovarok, madarak nagy fajszáma jellemző. A talajban élő ízeltlábúak egy négyzetméterre eső példányszáma az országban itt a legmagasabb.

A területen megszokott látvány a mocsári teknős, de él még itt a lápvilág igen ritka halfaja a lápi póc, és a szintén reliktum elevenszülő gyík. Értékes madárfaunájának legbecsesebb tagjai a hamvas rétihéja, a nagy póling, a haris, a szalakóta, a réti tücsökmadár, a kék vércse, a kabasólyom, és a bölömbika.

Az elmúlt évszázadban az ócsai tájat és élővilágot nagyon sok negatív hatás érte. Az Öregturján legszebb lápjait felélte a tőzegbányászat. Aztán a terület mellett kavicsbányát nyitottak, elvitték a legszebb homoki gyepeket. Utat építettek, az úton most nagy forgalom zavarja az élővilágot. A legnagyobb károsítás azonban a terület vízrendezés címen végrehajtott lecsapolása jelentette. A Tájvédelmi Körzet megalakulása óta végzett vízvisszatartó rekonstrukciós munkálatok eredményeképpen az Öreg- és Nagyturján állapota ismét közelít a természetes viszonyokhoz. Ezt jól jelzi a lápi (Kijevi) csalán ismételt területfoglalása is.