Menü betöltése...
»Utazás»PK utazási blogja»Pécs-Orfű-Abaliget Félmaraton
Bejelentkezés
Várj...
E-mail:
Jelszó:
Bejelentkezés
Adatok mentése...
Helyszín

PK utazási blogja
16  0  1

Magyarország

Pécs-Orfű-Abaliget Félmaraton

7634 Pécs, Pázmány Péter utca 4.

2020. augusztus 26. szerda 09:47
2020. augusztus 22. szombat
 46°04'11,750"N   46,697910
 18°11'08,010"E   18,185420

392  19  2  5  2

Úgy alakult, hogy ebben az augusztusban elég keveset futottam, értékelhető távú /idejű kategóriában meg aztán pláne.

Verseny előtti vasárnap még edzettünk egyet Abaligeten a #utaziskolaba csapattal, azelőtt /után viszont többet voltam ágyban mint futócipőben, hogy egy agyrázkódásból minél közelebb legyek a 100%-os futós állapothoz a nagy napra.

Egy hét Balaton kör, plusz néhány alkalom volt, amikor igazán melegben futottam, egyébként egész nyáron hajnalban jártam futni. Ezen a versenyen viszont elég jól megértettem, hogy díjazta volna a szervezetem, ha hozzászokhat a hőségben való futáshoz a verseny előtt. A táv hosszúsága még a legkisebb, a szintkülönbség már azért jóval nagyobb, de a legnagyobb kihívás a 32 fok + a tűző nap volt.

Pécsről a PTE szőlészetből indultunk, aztán átváltott igen csak hazai verseny hangulatba, mert végigfutottunk az utcánkon is, ahol nekem volt a legmenőbb kis szurkoló csapatom!

Azon az úton haladtunk Égervölgyig, amin szoktam menni, ha az erdőbe indulok futni. Rengetegszer tettem már meg ezt az utat, nem volt új, hogy vannak benne kisebb emelkedők, akkor annyira még meleg sem volt, el sem futottam az elejét, úgyhogy nem értettem mi történt velem. Olyan 1.5 km után bele kellett már sétálnom, a pulzusom felugrott 196-ra aztán stabilan fent is maradt az egekben, lábaim meg nem akartak haladni.

Azért is jó #utaziskolaba csapat tagja lenni, mert a váltópontokon lévőktől, vagy amikor elmentünk egymás mellett a versenyen egy futónagykövet társsal, sokat adott egy-egy biztató szó! Ennél a másfél kilométer utáni szétesésemnél pedig a kapott szőlőcukorért és a pár mondatért óriási nagy hála, mert anélkül nem tudom, hogyan mentem volna tovább!

A bicikliúthoz érve, bemenni a fák alá az árnyékba, nem lett volna egy rossz érzés, ha ez nem jelentette volna azt is, hogy innentől olyan 4 km meredek felfelé következik Remeterétig.

Az utolsó kanyarig, ahonnan tudtam, hogy már nincs több emelkedő és mindjárt ott vagyok a frissítőnél, kemény volt... Elkezdett közben fájni a hasam is, ami arra jó volt, hogy terelte a figyelmem magáról az útról, és hogy meredek, és hogy meleg van, de azért nem volt kellemes.

Remeterét után jött a hosszú lejtős szakasz, vártam is, hogy ott majd lehet egy jót száguldani lefelé. Legalábbis lehetett volna, viszont akkorra a gyomrom egyre rosszabbul lett, annyira, hogy csak görnyedve tudtam sétálni. Végül leültem az út szélén, adtam magamnak pár percet, fejben is összeraktam magam mert pár pillanatra közel kerültem a feladáshoz, aztán folytattam.

A mellettem elhaladó autóból szurkolók is hozzásegítettek, hogy visszazökkenjek oda, hogy miért vagyok itt, és nekiálltam ráfókuszálni a még előttem álló 12 kilométerre. Ekkor engedtem el minden befutó időre vonatkozó elvárásomat magammal szemben, új célként annyi lebegett előttem, hogy érjek be a célba, addig meg élvezzem a versenyt, vagy legalább valami olyasmi...

Orfűre érve a tóban hűsölők látványánál már csak az árnyékot váltó tűző nap volt fájdalmasabb.

Útközben eldobtam tesómnak a kulacsom, egy kanyarral később visszadobta nekem megtöltve hideg vízzel, aminek felét magamra öntöttem hadd strandoljak kicsit én is.

Ott a tó körül rengeteget kivett belőlem a hőség. Többször is rázott a hideg, pulzusom 170-180 körül mozgott, sétával is alig bírtam lejjebb vinni, és úgy összességében szenvedősebb rész volt, hiába haladt vízszintesen az út.

De közben múlt a hasfájás, így már élveztem az egészet. Nézőként se egyértelmű mit lehet abban élvezni, hogy órákon keresztül, hegyeken át, hőségben rohangál az ember... Szerintem se teljesen normális dolog, de mégis imádtam minden szenvedés ellenére is. Mondjuk enélkül értelme sem lenne sok ezt csinálni!

Egy épp strandra igyekvő idősebb bácsi megkérdezte hova futunk ennyien. Amikor megtudta, hogy Abaligetre, nézett egy nagyot. Amikor azt is, hogy Pécsről jövünk, egy még nagyobbat. Na például az ilyen kis történetekért is megéri, mert nem valószínű, hogy egyébként szóba elegyedtünk volna, így viszont nekem okozott pár szép pillanatot a szavaival (meg egy kis pihenő időt). A bácsiban pedig valami elindult miattunk, mert egy fél mondatban megfogalmazódott benne, hogy egyszer ő is szeretne futni egy versenyen.

Ilyen távú futásokon olyan 15 km környékén jön nálam el a holtpont, addigra szoktam érezni, hogy már azért megyek egy ideje és akkor tűnik még túl soknak az, ami még vissza van. Készültem, hogy ez most Orfűn fog megtörténni, viszont kellemes meglepetésként elmaradt. Valószínű a hőség miatti küzdésre fordítottam több energiát meg figyelmet, a kilométerekkel kevésbé foglalkoztam, így meglepően gyorsnak is tűnt a fogyásuk.

A táv felosztásom is átalakult a meleg miatt, nem kilométerek, hanem emelkedők/napos részek alapján volt a fejemben a még előttem lévő út.

Egyszer ráláttam az Orfűt és Abaligetet összekötő útra, rajta sok kis pötty futóval, és már majdnem arra gondoltam, hogy milyen jó nekik, hogy már ott vannak, amikor rájöttem, hogy valószínűleg épp nagyon szenvedhetnek abban a hegymenetben a tűző napon...

Aztán elértem én is oda, de már olyan állapotban, hogy meg se próbáltam én ott nekiállni felfutni, gyalogolva is épp elég kemény volt megmászni. A domb tetején a frissítésnél felkínáltak vizet, szőlőcukrot, nyakonöntést. Az utolsót eléggé díjaztam.

Onnan pedig már csak lefelé kellett menni. Nem mintha jól esett volna akkor már bármilyen irányba is futni...

Abaligetre beérve már hallottam a hangosbemondót, a tömeg zsivaját, láttam a célkaput, de akkor még volt köztünk egy kerítés, előttem meg még pár kanyar, mielőtt végül bekanyarodhattam a célba.

Amikor beértem, először kicsit nagyobb boldogság volt, hogy megállhatok és lerakhatom magamat a földre, de azért utána az is elég nagy volt, hogy teljesítettem az első félmaraton versenyem!

Az eredményhirdetésnél pedig lett még egy nagy boldogság, mégpedig, hogy csupán 4 perccel, de előbb értem be a korcsoportomban a második helyezettnél.

Sokszor az vitt tovább útközben, hogy ha minél gyorsabban emelgetem a lábaimat, annál hamarabb ugorhatok bele a tóba...

Mondjuk a ruhám nem sokkal lett vizesebb miután kijöttem, mint ahogy bementem...

Majdnem napra pontosan egy éve ilyenkor volt a második versenyem, az első olyan, amelyiken csak futni kellett, akadályok nélkül. 3.5 km távon indultam. Akkor azért még nem gondoltam volna, hogy egy évvel később 21 km-en, 470 m-es szintkülönbséggel egy kategória 1. hellyel zárhatom az első hivatalos félmaratonomat.

Az tette igazán különlegessé és hatalmas élménnyé ezt a versenyt, hogy ez több volt mint egy futás.

39-en, jótékony futónagykövetként futottunk az abaligeti suliért, azokért a gyerekekért, akik messzebbről érkeznének ebbe a kis csoda iskolába viszont iskolabusz nélkül nem tudnának odajutni.

Nagyon hálásak vagyunk minden támogatásért! Ti vagytok az #utaziskolaba!

Én meg azt köszönöm, hogy egy ilyen fantasztikus csapat része lehettem, nagy élmény volt!

Rajt
[Hibabejelentés]
Eredményhirdetés
[Hibabejelentés]
Oszd meg ezt a helyszínt: Pécs-Orfű-Abaliget Félmaraton

Facebook

Twitter

Viber

Messenger

WhatsApp

Telegram

Skype

Blogger

Flipboard

LinkedIn

Reddit

Buffer

E-mail

Gmail
TOP 12 utazási blog
Borsa Brown
A szárd szikla
22% kedvezmény!4 290 Ft helyett: 3 346 Ft
Legszebb útvonalak
Velence és környéke
Csabó útvonala 7 helyszínnel
Svájci Alpok legszebb útjain
zsumol4 útvonala 17 helyszínnel
Őszi séta a Mecsekben
Pepe útvonala 8 helyszínnel
Séta Rovinj-ban
Tündüs & zo- útvonala 3 helyszínnel
Séta Prágában
Tündüs & zo- útvonala 22 helyszínnel
Hajókirándulás a Manavgat folyón
Tündüs & zo- útvonala 3 helyszínnel
Erdély körút
Lacus útvonala 3 helyszínnel
Néhány nap Prágában
bazsimc útvonala 5 helyszínnel
Irán 2017
kalandutazo útvonala 1 helyszínnel
Török Riviera és görög emlékek
ferenc.czigler útvonala 12 helyszínnel

Hamarosan kezdődik a TV-ben


RTL Klub
23:45 RTL Híradó - Késő esti kiadásAz rtl ii esti híradója (2020)

TV2
23:25 MagánnyomozókMagyar doku-reality sorozat (2014) (1. évad 15. rész)

film+
23:30 Az utca királyaiAmerikai akciófilm (2008)

Cool
00:00 Nyomtalanul: GyorsaságAmerikai krimisorozat (2007) (6. évad 11. rész)

Viasat 3
01:45 Doktor HouseAmerikai drámasorozat (2008) (5. évad 4. rész)

Mozi+
01:15 MentőakcióAmerikai akciófilm (2015)

RTL II
00:30 Segítség, bajban vagyok!: A terrorban tartott családMagyar realitysorozat (2013) (46. rész)

SuperTV2
00:40 Kórházi történetekSpanyol sorozat (2015) (2. évad 35. rész)

Paramount Channel
01:20 Túl jó nő a csajomAmerikai vígjáték (2010)

Duna Televízió
00:25 Don Matteo: Tévedni emberi dologOlasz tévéfilmsorozat (2006) (5. évad 24/11. rész)
Szavazz erre a helyszínre
Szavazz Te is, hogy neked mennyire tetszett ennek a helyszínnek a bemutatása!
5
0/5
2 szavazat átlaga: 5
Másolás
Ha tetszik ez a helyszín, akkor másold át az adatait a saját bakancslistádba! Ha még nem lenne, akkor itt készíthetsz egyet: új bakancslista létrehozása.
Bakancslista:
 
Adatok másolása
Várj...
Saját utazási blog
Készíts Te is egy utazási blogot!
Tedd közzé, hogy merre jártál a nagyvilágban, vagy hozz létre egy bakancslistát és gyűjtsd össze, hogy hova szeretnél még eljutni!