Sóly község

Sóly község Veszprém megyében, a Veszprémi kistérségben.

Sóly 400 lakosú kis falu a régi római hadiutak találkozásánál a Séd patak mentén, Veszprém és Várpalota között. Neve személynévi eredetű, talán a Saulból. Itt Sóly és Királyszentistván között zajlott le 997-ben a sorsdöntő ütközet István herceg, a későbbi Szent István német lovagok vezette csapatai és az ősi pogány hagyományokat folytatni akaró fejedelmi aspiráns Koppány csapatai között. István és a Vecelin vezette bajor és sváb lovagok győztek, Koppány felnégyelt testét elrettentésül az ország négy táján, Győr, Veszprém, Esztergom és Gyulafehérvár kapujaira tűzték ki. 3 évvel később Istvánt megkoronázták, a magyarság betagolódott a római katolikus Európába.

A győztes csata helyszínén helyezték el a sólyiak az egy darab 140 éves 15,8 m-es tölgyfából egy hónapi munkával kifaragott Szent István király prágai Szent Vid Székesegyházban őrzött kardjának méretarányos másolatát .

A sólyi, ma református, templom egyike legrégebbi templomainknak, Szent István alapította 1002-ben vagy 1009-ben fogadalmi kápolnaként a Koppány feletti győzelem emlékéül a csata helyszíne mellett. A templom szentélye és a hajó nagyobb része eredeti, XI. század eleji.

A sólyi, ma református, templom egyike legrégebbi templomainkna

Sólyi Papírmalom: A zirci ciszteri apátság, mint gazdálkodó uradalom az 1780-as években határozta el, hogy papírmalmot alapít Sóly faluban. Az alapító szerződést az 1779-ben kinevezett német Christoph Bonaventura perjel kötötte meg Joseph Politzer papírkészítő mesterrel. A sólyi birtokon, a falun keresztülhaladó patak vízhozama elegendőnek mutatkozott a malom működtetésére. A faluban ekkor már működött két gabonaőrlő és egy deszkametsző malom. Az apátság kikérte a véleményét Tumler J. György veszprémi molnárnak a papírmalom tervezett helyéről, aki megállapította, hogy a szomszédok kára nélkül fel lehet építeni.

A papírmalom felavatása 1789. áprilisában volt, mely alkalomra több vers is született. A versek leírják a papírkészítés műveletét is, sorolják érdemeit az alapítóknak és az építőknek, valamint jókívánságokat mondanak.

Sólyi Papírmalom

... Kétkezi munkáját Isten boldogítsa.

Fáradsága hasznát bőven szaporítsa.

Nemes országunknak légyen nagy hasznára.

E kis helységnek szolgáljon javára.

Egy szóval: forgását Isten igazgassa,

Kiket illet pedig megjutalmaztassa.

A papírmalom 1790. április 7.-én kezdett el dolgozni. A korabeli szokásoktól eltérően Sólyban a papírmalmot nem tőkeerős vállalkozó szakembernek adták ki bérbe, hanem döntően papírkészítő mesternek. Ezek a mesterek egymást válogatva, nagy nehézségekkel küszködve, tartozásokkal birkózva próbálkoztak a bérlettel. A bérlők a bérletért készpénzt fizettek, papír-beszolgáltatást és egyéb szolgáltatásokat adtak. A malom piaca biztosított volt, a vármegye többször élt panasszal, hogy Sólyban nem tudott elegendő papírt vásárolni, mert idegennek adták el.

A legfontosabb vásárlók a Veszprém vármegye és Veszprém város adminisztrációi, a zirci apátság Kancelláriája és rendtagjai valamint a veszprémi Szammer-nyomda voltak. Az itt készült papírt nem elsősorban könyvek, nyomtatványok készítéséhez használták, hanem fejléces levélpapírok, gazdálkodási-, számvevőségi összeíró ívek, körözvények anyagául szolgáltak. Sóly papírjai megtalálhatók a megye településeinek iratanyagaiban is. (Pápa, Zirc, Köveskál, Szentgál, Mencshely, Monoszló, Nagyvenyim, Előszállás)

A sólyi papírt is ellátták márkajellel , az egyes papírfajták merítőszitáján alkalmazott vízjellel. Több mint 60 sólyi vízjellel ellátott papírt ismerünk. A nemzetközi és magyar elterjedtségű vízjeleken kívül egyéni vízjelaklamazással is találkozhatunk, mint a nyolccsúcsú négyzetcsillag .

Átlagosan 10 papírkészítő dolgozott a papírmalomban 1 merítőkáddal évi 250 munkanappal. Az 1800-as évek közepére a termelés korszerűtlenné vált a kibontakozó tőkés gyáripari termeléssel szemben, nem tudta felvenni a versenyt a korszerű XIX. századi papírüzemmel. A malom termelése 1851-ben megszűnt.