Balatonmáriafürdőről futás Fonyódra

Este bementünk Máriafürdőre kocsival, Peti kirakott én meg futhattam vissza 12 km-t a kempingbe.

Az eleje még jól ment, csak a táj volt kissé unalmas, sokáig csak az volt, hogy egyik oldalt nyaralók, másikon fal, ami mögött megy a vonat.

Aztán kezdtek fáradni a lábaim. És kezdtem feszegetni a tűrőkepésségem, kezdett minden idegesíteni. Leginkább, hogy a sétálgató emberek miért nem tudnak lehúzódni, hogy elférjek mellettük a járdán... Mindenre vágytam csak arra nem, hogy még kerülgethessem őket, mert egy plusz fölösleges lépést se akartam már akkor tenni. Amikor már nem tudtam haladni sem rendesen tőlük, addig sakkoztam azon, hogy engem bosszantsanak és akadályozzanak, vagy menjek le az út szélére, ami a bicikli útnak volt jelölve és akkor a bicikliseknek kelljen engem kerülgetniük, hogy végül lementem az út közepére, kocsik úgyis alig jártak és végre tudtam normálisan haladni is.

A végefelé már csak fejből futottam, annyira készen voltak a lábaim is, én is... De 1 és háromnegyed óra után csak beértem a kempingbe és jött a szokásos pár perc, amikor csak ülök/ fekszem, nézek zombiként ki a fejemből, és még a pislogást is megerőltetőnek érzem...

El is rendezett mindent és terített asztallal várt a Peti, ami kicsit dobott a hangulatomon, de amúgy összességében az egész nap is, de ez az esti futás pláne abszolút mélypont volt, és már igen nehéz.

Máriafürdőről Fonyódra

6. napi kilométerek