Grác, a göstingi várrom, SzG3

Sziasztok, Gábor vagyok!

Úton a kilátóhoz

Ahogy a múlt hétvégén Grácban voltam, alapvetően egy ahogy esik, úgy puffan túrát tartottam. Ennek keretében megnéztem a Botanikus kertet, valamint a Villamos Múzeumot. Aztán valahogy elkeveredtem ide, pedig eléggé kiesik a központból, de nem bántam meg. A várhoz csak gyalog lehet felmenni (ami persze nem olyan nagy baj). A kocsit elég nehéz letenni, mivel ezen a környéken nincsenek kiépített parkolók. Az út elejét egy határozott tábla jelzi, itt nem lehet eltévedni. Az út meglehetősen meredek végig, úgy a feléig aszfalt, utána szokásos turista út. Egy jó Jánoshegynyi magasságot kell rövid úton leküzdeni (a várrom 567 m magasan van), de megéri, mert pazar kilátáshoz jutunk. Javaslom, hogy a várrom alatt, mikor oda felérünk, először jobbra kanyarodjunk el, kb. 50 m után egy klassz kis kilátóhoz jutunk, ahonnan pazar kilátásunk van a Murára, ill az autópályára északi irányban. Ezután felmehetünk a várromhoz. Itt igazából nem sok néznivaló van, de aki idáig felvergődött, annak kellemes meglepetésben lesz része, egy nagyon otthonos kis vendéglő (a jellege egy turistaház vendéglőjére hajaz), van itt minden: leves, meleg étel, sütemény, kávé, tea, bor, sör. A legjobb az egészben, hogy a teraszáról egyszerűen fantasztikus kilátás van Grácra. Itt tényleg el lehet mondani, hogy a város a lábunk alatt hever. Persze nem tudtam megállni, hogy egy jót ne ebédeljek és ezt a teraszon Grácot nézegetve tegyem. Itt immár sokadszor kell megemlítenem: nincsenek két-háromszoros árak, csak mert egy hegy tetején, ráadásul egy várromban árulom az ebédet és az italt. Én 10 Eurót fizettem az alkoholmentes sörért, a kávéért és a hatalmas adag főtt-sült kötözött sonkáért. Ezt is el kellene tanulnunk a sógoroktól!

A várrom

Néhány szó a várromról:

A bejárat

Nagyon régi, az első írásos emlékek 1041-ből! származnak. Az erődöt folyamatosan bővítették, ebben szerepet játszott a szokásos magyarok és törökök elleni védelem is. A vár sokáig az Attemsek birtokában volt. 1723-ban egy villámcsapás következtében az itt tárolt lőpor felrobban és a keletkezett tűzvészben a vár gyakorlatilag megsemmisült. Ekkortól várrom a vár. A tulajdonosok (az Attemsek) ekkor úgy döntöttek, hogy leköltöznek Göstingbe és ott egy hatalmas kastélyt építettek (erről majd később).

1999 óta a környező erdők és a várrom tulajdonosai a pék Auerek, Ők üzemeltetik a kis éttermet is. Már csak a kilátás miatt is érdemes ide felkutyagolni!