Türnitz

Ferenc levele Türnitzből:

Folyó völgyben haladunk fölfelé az Alpok felé. Finoman és lassan, de állandóan fölfelé, más izmok kezdenek fáradni. Nagyon izgalmas dolog, hogy csak egy hegyvonulatnyit látunk előre, és kíváncsian lessük, hogy mögötte mi jön, ha minden igaz (és eddig úgy volt), mind magasabb és magasabb hegyeket kellene látnunk. Ma már itt-ott sziklákat is láttunk a csúcsokon kibukkanni. Két-három napon belül bent leszünk a Wilde Alpen-ban. A reggelek itt már nagyon hűvösek, és harmat az amennyit akarsz, gyakorlatilag helyettesíti az esőt. Gyönyörűek a kristálytiszta átlátszó folyók, rengeteg bennük a hal, a pecázás annyiból állna hogy bedobod a horgot és kihúzod a halat, komolyan. Az emberek kissé ijedősek és bizalmatlanok az idegenekkel szemben, de nem mind. Már a bécsi osztrákok is mondták hogy a hegyi emberek kissé zárkózottak. Egész picik erre a falvak, némelyikben nincs sem étterem, sem bolt (pénz nélkül boltra nincs is szükségünk), Salzburg-ig nem is lesz nagyobb város, de mi az nekünk, 300 km az Alpokban -Jajj. Szerencsére sok a kerékpárút, és a fáradságot kompenzálja a látvány. Tegnap eltévedtünk és 8 kilométert mentünk üresbe, nagyon örültünk neki, mostantól kezdve a táblákat kétszer is elolvassuk. Tegnap volt tizenötödike, letelt az első hónap, megtettük kb. az út 2%-át. Igyekszünk jelentkezni Mariazell-ből.