Vértesszentkereszt, kolostorrom

Itthon láss csodát!- hirdeti a turizmusért felelős kormányzati szerv. Idén úgy döntött a család, hogy itthon maradunk és országunk látnivalói közül megnézünk néhányat. Elsőként a Vértes hegyei között megbújó kis kolostorromot tekintettük meg. Legalább öt évvel ezelőtt már jártunk itt, de kíváncsiak voltunk, hogy mennyit változott az állapota ottjártunk óta. Már akkor csodáltuk, hogy a polcokon heverő több száz éves díszített köveket nem hordták még el. Sajnos mára már a kövek jó része eltűnt, de az utóbbi három évben egy lelkes műemlékmentő egy részüket visszaszerezte. Ez az ember már három éve ott él és példás rendben tartja a romokat. Ma már nincs térdig érő fű sehol sem, sőt, úgy vigyáz a helyre, mintha a sajátja lenne. Ezt joggal is teheti, hiszen neki köszönhető, hogy a polcokon maradt még valami.

Kolostorrom

Vértesszentkeresztet bencések alapították valamikor az 1100-as évek elején a Csákok birtokán, s ők tartották fenn több mint háromszáz esztendeig. Az 1200-as évek elején ők építették azt a román stílusú nagytemplomot, melynek maradványai máig állnak. Mátyás király korában, az 1470-es években azonban a templom és a mellette épült monostor már majdnem lakhatatlanná vált, jövedelme pedig alig elég az apát és két szerzetese megélhetéséhez. Ezért néhány évre a pálosok vették át, majd a domonkosok teremtettek itt az utolsó hetven évben virágzó életet, végül 1543-ban ők is elmenekültek a török elől. Az oszmán uralom alatt a hely pusztulásnak indult, bár nem rontottak rajta annyit, mint utána, az 1700-as években, amikor a környékbeli kastélyok, templomok építéséhez vitték el köveit. Értékes faragott darabjai szanaszét találhatók a vidéken, például Tatán az Esterházy-kastély kertjében, de jutott belőlük Csákvárra, Pusztavámra is. Amit még lehetett, azt a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjtötte össze. Az 1960-as, '70-es években a terület nagyrészt feltárták M. Kozák Éva vezetésével, majd a nyolcvanas években bemutathatóvá tették, bár látogatható igazából sosem volt. Körülbelül 2002-ig folyt itt kutatás, utána a romok sorsukra maradtak egészen mostanáig.

A műemlék legnagyobb baja turistaszemmel a megközelíthetetlensége. Nem kell sokat sétálni és az utak minősége is megfelelő, de kitáblázva sehol sincs a rom. Épp ezért időbe telik amíg megtaláljuk.