Zebegény

Zebegény címerének domináns színe a kék, ami a Dunához való erős kötődést jelenti, ugyanakkor a község szerves része az őt körülölelő zöld erdőség is. A település, kialakulásának kezdeti időszakában egyházi birtok volt, ahol gazdag gyümölcsöskertek voltak. A kivont karddal koronát tartó vitézek, a korona alatt lévő szőlőtőkével ennek a gazdag gyümölcstermő vidéknek a megtartását és óvását jelképezik.

A Duna nagy kanyarulatában, a Börzsöny déli lábánál meghúzódó Zebegény a környék egyik legvonzóbb üdülő-települése. A Visegrádi-hegység és a Börzsöny közötti áttörésre készülő folyam itt fordul délnek, s hatalmas kanyarulatával szinte öblöt formál.

Megközelíthető a 12-es főútról, a vác-szobi vasútvonalon, vízi úton, valamint a Duna jobb partjáról révvel. Lakossága: 1058 fő, belterülete: 147 ha, külterülete: 880 ha.

Strand

Írásos oklevélen először 1295-ben említik, Zebeguen néven, maga a település azonban jóval később alakult ki. Első lakói szláv erdőmunkások voltak, majd 1735 körül telepítettek be németeket Mainz vidékéről. Ők hozták létre híres szőlőkultúráját, amely a XIX. század végi filoxérajárvány pusztításáig meghatározó volt a falu életében. Zebegény a XIX. század végétől kedvelt kiránduló- és üdülőhely - bizonyság erre a villák, üdülők látványos sokasága.

A Pest-Vác vasútvonal Pozsonyig való meghosszabbítása jelentősen hozzájárult a település rohamos fejlődéséhez.

Zebegény a németektől a Sebegin nevet kapta. Napjainkban is szívesen látogatják német ajkúak a települést, valamint a környéket pihenés és vízi túrázás céljából.

Az 1980-as években egyre erőteljesebben foglalkoztak a Bős-Nagymaros vízlépcső megépítésével. Ennek előkészítő munkálatai évekre megpecsételték a település sorsát. Sok fejlesztést azért nem lehetett megvalósítani, mert a beruházók azt ígérték, hogy az építkezés keretein belül fogják elvégezni. Az előkészületek során sok magántulajdonú ingatlant kisajátítottak, a Duna-part egyik legszebb részét tönkretették. Miután a beruházás nem valósult meg, az ígért helyi fejlesztések is elmaradtak.

Fontos megemlíteni festőművészeink közül Bernáth Aurélt, aki Zebegényben töltötte nyarait, valamint a Dunakanyar festőjét , Szőnyi Istvánt, aki itt élt és alkotott élete utolsó évtizedeiben.