Mecsextrém Valentin all you need is love!

Csodálatos idő volt a Red Hot Run Group által szervezett Mecsextrém Valentin all you need is love! futáson, ami az első közös versenyem volt a kiskutyámmal. Akiről kiderült, hogy nem csak futni imád, de versenyezni is!

A rajt előtt is barátkozott már mindenkivel, bezsebelt egy rakás simogatást, “De gyönyörű vagy!” felkiáltást, szóval abszolút élvezte az egész helyzetet.

Húsz perccel indulás előtt a mosdóknál igen nagy tömeg volt, öt perccel rajt előtt kerültem sorra, ami kicsit felborította a versenyek előtt rutint...

Elrohantam a Yokiért, a rajtig menve villám bemelegítettünk, aztán odaérve már indult is a verseny. A mezőny hátuljáról indultunk, amivel annyi gond volt csupán, hogy a kiskutyában felébredt a versenyszellem és kitalálta, hogy ő előre akar kerülni. Amivel meg annyi gond volt, hogy nem nagyon lehetett előzgetni mert annyian voltak. Végül ahogy beértünk az erdős részre, az út mellett tudtunk abban a tempóban haladni, ami megfelelt a kiskutya elképzeléseinek, úgy, hogy nem löktünk fel senkit, bár az ő elképzeléseiben az se lett volna gond...

Verseny közben is csodálták többen a Yokit, de akkor már nem haverkodott, ő csak rohant, hogy nehogy már ne ő legyen legelöl. Futásaink során egyébként rengetegszer állunk meg, mert valami érdekes szaglászni való van, vagy csak jelölgetnie kell, na most egyszer sem volt ilyenre példa.

Az erdőből kiérve visszaértünk a Mecsextrém park területére, mentünk ott is egy kört, aztán már ott is voltunk újra a rajt területen, ami akkor már a cél volt.

Bár nem volt se időmérés se díjazás, mivel a Yokinak erről nem szóltak, a benne tomboló versenyszellem felébredésének köszönhetően, az utolsók közül elrajtolva igencsak felhoztuk magunkat az első helyekre, úgyhogy hatalmas büszkeség volt ez a kiskutya!