Miskolc, Miskolctapolca, SzG3

Az enapi túra utolsó állomása Miskolctapolca volt (itt vettük fel a kiskutyát). Annak ellenére, hogy még nem indult be a turista szezon igazából, alig találtunk parkolót. Szerencsére a Közpark nevű helyhez közel, egy mellékutcában sikerült megállnunk. Igazából már csak arra volt időnk, hogy a parkban egy jót sétáljunk, de megérte mert nagyon szép. Igazán széppé az tette, hogy élő vizek találhatóak benne. Rögtön az elején egy szép tóhoz jutottunk ki csodálatosan szép tavi rózsákkal. Érdekes módon bugyborékolt a víz, mint a tatai Fényes források egyes helyein. Van átfolyó patak, csónakázó tó is szép hattyúkkal (volt egy idei hattyú csibe is). A kalandkeresőknek pedig bobpálya, kalandtúrapark, stb. Az egyetlen ami nem tetszett az az, hogy a strandon szó szerint üvöltött a zene (a strand határos a parkkal). Azt soha nem értettem, hogy 1. miért üvölt a zene Mo-n szinte mindenhol és 2. miből gondolják, hogy az a tuc-tuc vagy tam-tam zene mindenkinek tetszik? Még 500 m-ről is hangos volt. Ez az egyik oka, amiért nem vagyok hajlandó Mo-n nyaralni (így egy-egy napra elmegyek, de ennyi). Van sok más is, de most nem erről van szó. Nekem ez egy szomorú állapot és akár hányszor megpróbáltam az okát megtudni, mindig lyukra futottam. Amint elhagyjuk az országot, ez a probléma megszűnik.