Želiezovce (Zselíz), SzG3

Érdekes, hogy egy jelenleg nem túl ismert (talán mondhatjuk azt is, hogy viszonylag - turisztikailag - jelentéktelen) helyen milyen történelmi szálak futnak össze. Ide úgy kerültünk, hogy, miután rendszeresen átjárunk Párkányba vásárolni, állandóan nézem ,hogy ha már ott vagyunk, akkor milyen más célponttal lehet összekapcsolni. Így találtam rá mostanában Zselízre. Egy helyre csoportosítva három igen érdekes név jött elő: Esterházy, Sacher, Schubert. Ezek itt mit is kereshettek együtt?

A kastély történetéről csak röviden. Ez volt a galántai Esterházy ág nyári nyaralója. A Nagy Háború után elmenekültek innen, a kastély a szokásos úton tönkrement. Állítólag nemsokára restaurálják. Ez eddig a szokásos. De jöjjenek az osztrákok. Schubert. Kétszer töltött itt el rövidebb-hosszabb időt, alőször 1818-ban volt itt. Az Esterházyak zenetanárt kerestek a lányaiknak nyárra és Schubertre esett a választásuk, aki ezt a megbízatást el is fogadta. Ősszel vissza tért Bécsbe. Ez idő alatt a kastélyban lakott. Ezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert amikor másodszor ide jött, 1824-ben, nem engedték be lakni a kastélyba (kissé rossz híre volt neki különféle összefüggésekben), hanem gyorsan emeltettek neki egy kis szolgálati házat a parkon kívül. Jelenleg ez a ház egy magán gyűjtemény helye, valamint itt található a Schubert emlékszoba, ahol lakott. Érdekesen bántak vele, ugyanis - bár jelenleg a fő homlokzaton két ablak között van a bejárati ajtó - eredetileg a fő homlokzaton három ablak volt - , de nem itt volt a bejárat, hanem jóval messzebb, oldalt, fákkal eltakarva, ott kellett Schubertnek besomfordálnia a házba. Ráadásul, mivel alacsony volt, ezért nem túl magas volt az ajtó. Ez jelenleg be van falazva. Hátulról meg kellett kerülnie a házat és onnan lehetett csak bejutnia, majd rögtön jobbra fordulva fel tudott menni egy nagyon keskeny lépcsőn a szobájába. A kastélyban 12:00-kor volt az ebéd, de neki csak kettő óra után hoztak át ebédet, a teljes napi ciklusát ehhez kellett igazítania. Bár nagyon jól érezte magát ennek ellenére Zselízen, mégis visszatért Bécsbe. Megkedvelte a magyar mű népdalok dallamait is, ennek hatására írta meg a Divertissement à la hongroise (D 818) valamint a 13., a-moll vonósnégyes (D 804). Jelenleg a ház alsó szintjén magán kiállítás található, szinte egy teljes Nemzeti Múzeumi anyagot felölel. Éremgyűjtemény, világháborús gyűjtemény, történelmi képek, fényképek, őslénytan, ékszerek, mind történelmi távlatban. Mi kifogtuk úgy a tulajdonost, hogy mi voltunk csak egyedül a feleségemmel és egy közel két órás tárlatvezetést tartott nekünk. Nem is ez volt a legérdekesebb, de mivel Ő a tulajdonos és valószínűleg szimpatikusak voltunk a számára, a kezünkbe adott olyan tárgyakat, amiket egy állami múzeumban csak trezorban vagy riasztóval ellátott vitrinben lehet messziről megtekinteni: mamut-fog, római kori érmék, ékszerek, eredeti Esterházy dokumentumok (az egyik ilyent a feleségem és én fogjuk a lenti képeken). Tehát szó szerint kézzel foghattuk a történelmet. Lehetne még bővebben is írni Schubertről, de jöjjön Sacher. Szintén az Esterházyak miatt volt itt. A herceg lányinak kissé erős volt a magyar konyha és kérték, hogy hozasson Bécsből egy szakácsot, hogy a megszokott ételeiket ehessék. Franz Sacher 1832-ben Metternich herceg bécsi palotájában a konyhán dolgozott. Egyik nap a konyhafőnök betegsége miatt rábízták, hogy készítsen valami különleges süteményt. A herceg a legenda szerint olyan desszertet kért tőle, „Dass er mir aber keine Schand’ macht, heut’ Abend” (nem hagy szégyenben ma este).4 Az ekkor készített torta két réteg sűrű, nem túl édes csokoládés tésztából állt, melyek között egy vékony réteg sárgabaracklekvár volt található. A tetejét és az oldalát étcsokoládé-bevonat borította. Így született meg a Sacher torta. Ekkor még csak 16 éves volt. Miután megszerezte a mesterlevelet, az Esterházy család felkérte Zselízre főszakácsnak, amit el is fogadott és családostul ide költözött. Kapott szolgálati lakást is - ez a Sacher ház - ami jelenleg nem látogatható, Magyar Házként működik, alapítványi tulajdonban van. Itt született meg a fiuk, Eduárd, aki a bécsi Sacher szállodát és cukrászdát alapította meg. Innen a Sacher család előbb Pozsonyba, majd Budapestre ment (a Pesti Vigadó konyhafőnöke lett), majd a Szabadságharc után visszatért Bécsbe.

Azt hiszem ennyi elég is lesz, így fonódnak össze egy helyre neves nevek (kis képzavar), amiről akár nem is tudunk.

P.s.: itt is lehet Sacher tortát kapni (Betti cukrászda, Mierova 39), nekem jobban ízlett, mint a bécsi, az egy kicsit száraz (ezért adnak ott tejszínhabot is hozzá), ennek jobb volt a tésztája, valamint az ára is! Itt tényleg jogosan árulják, mert a városban dolgozott Sacher.