Spomenik Josipu Joviću - Plitvicei-tavak

Muszáj, hogy pár szóban kitérjünk a Plitvicei-tavak Nemzeti Park történelmére is.

1979 óta, tehát a Nemzeti Park alapítása után 30 évvel a park felkerült az UNESCO Világörökségének listájára is, ahová szinte az elsők között került fel, már ami a parkokat illeti.

10 évvel később, az éves látogatók száma már elérte a 800 ezer főt és csaknem 2000 embernek adott biztos megélhetést, egészen az 1991. március 31.-i húsvétvasárnapig. Ekkor támadták meg a szerbek a horvátokat. A háború kitört, a harcok első áldozata pedig egy Josip Jović nevű rendőr lett. Josip Jović-ot ugyanakkor sok helyen, sajnos tévesen, parkőrnek titulálják. Hogy eme félreértéseket kiküszöböljük, elmondjuk, hogy ő volt az első rendőr egész Horvátországban, mely kitüntető címet 1990. augusztus 5.-én kapta meg, a Rendőr Akadémia elvégzése után. Közzéteszünk egy teljes képsorozatot az itt felállított emlékmű-sorozatról. Akit érdekel Josip Jović élete, vagy a háború, avagy az itteni csaták, a képeket sorban (!) megnézve, kinagyítva, lefordíthatja magának horvát, vagy angol nyelvről. Az itt leírtak kissé, hát hogy is mondjuk, magasztosra, avagy néha talán túl rövidre sikeredtek, a szerb katonákat terroristaként beállítva, stb.

Akinek nem inge...

A park a szerb hadsereg ellenőrzése alá került. Négy éven át tartott a megszállás, majd 1995 nyarán hódította vissza a vidéket a horvát hadsereg.

Josip Jović emlékmű

Az ökológusok aggodalma, akik attól tartottak, hogy a háború helyrehozhatatlan károkat okozott, szerencsére túlzottnak bizonyult. Ugyanakkor a hidak, csónakok és egyéb vízi járművek, melyek lehetővé tették a park eldugott, varázslatos helyeinek a látogatását is, nem maradtak meg. Évekbe telt, amíg az elpusztult hidak, épületek ismét teljesen elkészülve várták a vendégeket.

1-2 dolog még, amit muszáj elmondanunk, miután idei horvátországi nyaralásunk ezzel véget ér, több bejegyzés ezzel kapcsolatban nem lesz. (Hála istennek, mi!? :-)

Kicsit ódzkodtunk Horvátországtól, mivel mindenki azt mondta, hogy ez a Magyar Paradicsom, ezért eddig nem jöttünk ide szívesen. Viszont azt is elmondjuk, hogy: 2011. augusztus.4-20.-ig voltunk Horvátországban, s talán négyszer hallottunk magyar szót. Az elsőt a Koversada kempingben (Sziasztok!), a másodikat Novigradban (Hajrá magyarok!), a harmadikat Rovinjban (ez volt a legjobb), (külön köszönet annak a magyar családnak, akik a közös képet készítették rólunk a katedrálisnál, persze mindezt viszonoztuk is) és a negyediket itt, a Nemzeti Park 2. parkolójában. De mindezek közül az utolsó volt igazán érdekes, Margit néni, aki megírja majd, vagy már meg is írta az Unesco-nak azt, hogy több, mint 4 órát állt a hőségben a P1 hajókikötőben és nem haladt előre egy métert sem és különben is .... be és ... meg és soha többé nem jön ide. :-) De mi írtuk, ha lehet kora reggel érkezzetek meg, különben Margit néni sorsára juttok! ,-)

Szóval, magyar-paradicsom ide, vagy oda, mi jól éreztük magunkat, s ezen felbátorodva, jövőre egy másik magyar-paradicsomot tervezünk felfedezni, Tunéziát. :-D

Német barátaink..

# 499.