1. nap: Balatonszemesről Akarattyáig

Tavaly hét nap volt a kitűzött cél, idén pedig öt, hogy körbe fussam a Balatont. A felkészülés kritikán alulira sikerült, március óta a havi átlag, amit futottam 30-40 km között mozgott, idő/kedv hiány, vagy sérülések miatt, illetve a rövid távokon volt inkább a fókusz.

Tudtam, hogy ez alatt az 5 nap alatt 40+ kilométereket kell fussak, ahogy azt is, hogy nagy szerepe lesz annak, hogy fejben mennyire tudok erős maradni, mert sejtettem, hogy egy ilyen felkészülés után nagyrészt a kitartáson fog múlni, hogy sikerül-e teljesíteni a távot.

A bátyám volt a kisérőm, azonkívül még számtalan szerepet betöltött ez alatt a pár nap alatt és igen nagy szerepet játszott abban, hogy sikerülhetett.

A tervezés része gondos logisztikázást igényelt, kezdve az útvonaltervezéssel, szállás keresésen át, egészen a frissítésig, igyekeztünk előre elrendezni, amit csak lehetett. Az időpont kiválasztása okozta a legtöbb fejtörést, többszöri kénytelen újra tervezés után végül megszületett a döntés, miszerint július 11.-én indulok.

206 km előtt

A távot mentem teljesíteni, ezért a tempóval épp csak annyira akartam foglalkozni, hogy nagyjából azért belőhessem mikorra végzek a futásokkal, és hogy egy viszonylagos ugyanolyan sebességet sikerüljön fenntartanom végig az öt nap alatt. Az első két nap még tudatosan figyelnem kellett, hogy ne fussam el, és tartsam a lassabb tempót, a továbbiakban viszont már nem okozott ez gondot.

Tavaly összeszedtem vagy 5-6 plusz kilométert az eltévedéseim miatt, idén viszont az órámon ott voltak az útvonalak, ráadásul még minden kereszteződés előtt jelzett is, de persze hiába tett meg értem mindent, néha még így is sikerült rossz felé mennem...

Vasárnap hajnalban viharra ébredtünk, de mire összepakoltunk és indultam futni elállt szerencsére az eső.

Mindjárt az első futás elején megtapasztaltam milyen az, amiről eddig csak (rém)történeteket hallottam, a futás közbeni gyomorbajokról. Eddig bármit ehettem futás előtt/közben soha nem volt gond, bírtam is, hogy ilyen jófej emésztésem van. Most viszont végig a Balaton körül, majdnem minden futás problémás volt.

Első méterek a 206 kilométerből

Először Földvárig futottam, ott várt a Peti. Tartottam egy kb. 20 perces pihenőt, feltöltődöttem jégkásával, majd indultam is tovább Zamárdiba.

Sokat vezetett az út vízpart mentén, Zamárdiban is a szabadstrandon futottam keresztül, nagyon szép volt. Dél körül végeztem a második szakasszal, ebédeltünk, aztán kocsival előrementünk az aznapi kempingbe Siófokra.

Kis pihenés után Peti visszavitt Zamárdiba, hogy lefussam a kimaradt részt a kempingig. Ezen a szakaszon is sokat futottam víz mentén, strandokon, a látvány itt is biztos szép lehetett, amennyiben láthattam volna rendesen, mert nem fújja ki a szememet a szél.

Végig viharos szél volt, ami igencsak megnehezítette az előrefelé való haladást, és a hőérzetet is elég alacsonyra vitte. Nem mindig voltam biztos benne, hogy valaha odaérek, mert úgy éreztem hiába lépek előre egyet, ha kettőt visszafúj a szél...

Végül hat óra körül sikeresen beértem a kempingbe, ahol a Peti már várt kajával, majd hamarosan indultam is tovább Akarattyáig.

Volt egy kellemes emelkedő, amire pontosan emlékszem, hogy tavaly nem bántam, hogy nem kell felfussak rá, idén viszont határozottan azt mutatta a térkép, hogy arra kell menjek... De végül kárpótolt az a gyönyörű látvány, ami végigkísért az akarattyai magasparton.

Tavalyi Balcsi kör története: