Sóly

Várpalotára tartva megálltunk itt. Kicsiny kis szép falu a 8-as főút határában, ókori római hadiutak találkozásánál a Séd patak mentén, Veszprém és Várpalota között.

Itt, Sóly és Királyszentistván között zajlott le 997-ben a sorsdöntő ütközet István herceg német lovagok vezette csapatai és az ősi pogány-bizánci hagyományokat folytatni akaró fejedelmi aspiráns Koppány csapatai között. István és a Vecelin vezette bajor és sváb lovagok győztek, Koppány elmenekült. Később, Somogyvár alatt megölték és felnégyelt testét elrettentésül az ország négy táján, Győr, Veszprém, Esztergom és Gyulafehérvár kapuira tűzték ki. 3 évvel később Istvánt megkoronázták, a magyarság betagolódott a római katolikus Európába. A győztes csata helyszínén a Prágában őrzött Szent István kardjának hatalmas, fából készített másolatát helyezték el a Sólyiak. A falu főterén, az emlékműnél a Petőfi utcára kell felmenni, és a tetején már látható a világ legnagyobb fakardja, mely ma már műemlék.

A sólyi, ma református templom egyike legrégebbi templomainknak, Szent István alapította 1002 vagy 1009-ben fogadalmi kápolnaként a Koppány feletti győzelem emlékéül a csata helyszíne mellett. A templom szentélye és a hajó nagyobb része eredeti, XI. század eleji. I. Szent István magyar király egyházi vonatkozásban a veszprémi püspököt, illetve a püspökséget rendelte Veszprém, Kolon (Zala), Alba (Fejér) és Visegrád királyi várispánságok fölé. A latin nyelvű adományozó okirat a dátumozása alapján Sólyban kelt, boldog István protomártír kápolnája mellett, az Úr megtestesülésének 1009. évében. Ez az okirat az egyetlen olyan, még ma is álló templommá teszi az országban, amely dokumentáltam Szent István nevéhez fűződik.

A templom sajnos nincs valami jó állapotban, és az ország történelmének ilyen jelentős műemléke jóval több gondoskodást igényelne. Sajnos, erre nincs nagyon pénz, jelenleg adományokat gyűjtenek és uniós pályázatot adtak be. A falak régészeti feltárása is hátravan. Mi is adtunk, sok kicsi sokra megy alapon... Amennyiben a felújítás sikerül, a templom eredeti, fakazettás mennyezete, amely ma a Nemzeti Múzeumban van, visszakerülhet eredeti helyére. 1181-ben itt keltezték III. Béla írásbeliséget elrendelő okiratát. A térképen a templomot jelöltem meg.

A templom melletti kis utcán a faluból kifelé tartva a Veszprémi Sédet elérve látható a római kőhíd, illetve kőhidak. Ezek viszonylag jó állapotban maradtak fenn.

Sóly határában a zirci ciszteri apátság 1779-ben papírmalmot alapít Sóly faluban. A malmot 1789-ben avatták fel. Az itt készült papírt nem elsősorban könyvek, nyomtatványok készítéséhez használták, hanem fejléces levélpapírok, gazdálkodási-, számvevőségi összeíró ívek, körözvények anyagául szolgáltak. Sóly papírjai megtalálhatók a megye településeinek iratanyagaiban is. (Pápa, Zirc, Köveskál, Szentgál, Mencshely, Monoszló, Nagyvenyim, Előszállás)

A sólyi papírt is ellátták „mákajellel”, az egyes papírfajták merítőszitáján alkalmazott vízjellel. Több mint 60 sólyi vízjellel ellátott papírt ismerünk. A nemzetközi és magyar elterjedtségű vízjeleken kívül egyéni vízjelalkalmazással is találkozhatunk, mint a nyolc csúcsú „négyzetcsillag”.

Átlagosan 10 papírkészítő dolgozott a papírmalomban 1 merítőkáddal évi 250 munkanappal. Ez a látogatásból sajnos kimaradt, később pótolom.