Ranshofen, SzG3

Sziasztok, Gábor vagyok!

Most ismét egy olyan területre látogatunk el, amely már a korábban ezen a környéken meglátogatottak sorsára jutott. A város látványossága a dombon lévő volt kolostoregyüttes, amelyet (mely igen hosszú, első említése 1040 körüli) - mivel igencsak frekventált helyen fekszik - sokszor kiraboltak, felégettek. Maga a terület is folyamatosan gazdát cserélt, végleg 1816-ban tért csak vissza (az egész Innviertel-lel együtt) Ausztriához.

Az első tapasztalat itt az volt, hogy - miután nem igen volt útbaigazítás a kolostorhoz -, hogy szinte minden étteremben, ahol megpróbáltam információhoz jutni, a személyzet magyar volt.

Ranshofen, a kolostor, a park

A második tapasztalat az volt, hogy maga a kolostor, ami volt kastély, vár is, jelenleg iskolaként működik (Landesmusikschule Braunau). A kolostorhoz tartozó templomot éppen restaurálták, így azt sem tudtam megnézni. A kolostor mellett egy szép nagy park található, itt megint találkoztam azzal, hogy hogyan bánnak az élő vizekkel Ausztriában is. A parkon (ami egyben egy szép játszótér) átfolyó patak éppen hogy csak egy mederben folyik, szerintem alig pár centire a talajszinttől. Követve a patakot, egy füves parkhoz értem, ahol egy szép tó található. Elolvasva a tó partján lévő táblát, azt tapasztaltam, hogy a helybeliek nagyon büszkék az uniós támogatással létrejött vízrendszerükre. Nekem az volt az egészben az érdekes, hogy a vízrendszer pont a dombtetőn van ás onnan lefelé vezérelve a vizeket (patakokat), milyen kellemes és működő patakrendszert alakítottak ki. Itt ez volt a legkellemesebb látvány nekem (bár a kolostor - kastély épületei és szépek voltak).

Ranshofen, a kolostor