Eltűnt Árpád-kori falu 39 - Varjaskér falu

Varjaskér nevét nem találjuk mai térképeken. 1929 óta Tótszentpállal együtt alkotják a Somogyszentpál nevű falut. A település Belső-Somogyban, a Dél- Balatoni Berek azaz a Nagyberek dél-nyugati szélén található, a Balaton ősi medre mellett. Varjaskér feltehetően honfoglalás kori falu, neve pedig a Kér törzsnévre utalhat. A honfoglalás után katonai szolgálófalu lehetett, amely valószínűleg még a Koppány elleni harcok jegyében, és a Somogyvári központ kiszolgálására létesült. István király a Balaton déli hadiútja, a Somogyvári út védelmére helyezte ide a Kér törzs tagjait.

Első hiteles említése Ker írásmóddal 1226-ból maradt ránk, majd okiratainkban 1292-ben már Keer alakban fordul elő. A somogyi Szent Egyed-monostor konventje bizonyítja, hogy János comes fia, Trepk comes a maga és testvére, János comes nevében Okch birtokon levő örökölt földjüket haszonvételeiket és tartozékaikkal együtt elcserélte Okch-i András fiai, Jakab és László Keer nevű örökölt birtokukkal, és annak minden haszonvételével és tartozékával. A felek vállalták, hogy az esetleges zaklatókkal szemben megvédik egymást. Méltóságok Jakab apát, András dékán, másik Jakab custos és Pál kántor.

Az 1303.09.11-én kelt oklevél szerint a somogyvári Szt. Egyed-monostor konventje előtt Dénes fia Ipolitus Keer, Athaad, Echeyn és Boronka nevű szerzett birtokait örökös nélküli halála esetén nőtestvérére és sógorára, a Zala vármegyei Allar-i Mikó mesterre és annak feleségére hagyja, és sógora örökös nélküli halála esetén szabad rendelkezési jogot biztosítva számára, azzal a feltétellel, hogy sógora a birtokok jövedelméből Ipolitus testvérének, János mesternek 2 leányát kielégíteni tartozzék. Később is Keer formában ismert 1321-ben, és 1324.04.12-én, amikor I. Károly király átírta és megerősítette az 1292-ben kelt csere ügyletet.

Keér formában említi az 1332-1337 években a pápai tizedjegyzék. Ezekben az években papja Gergely és 1333-ban harminc, 1334-ben negyven, 1335-ben harminc kisdénárt fizet egyházi adóként. Templomának Védőszentjét nem ismerjük. Temploma a 13. század végén, Keer falu központjában téglából épült, romanikus stílusban.

1347.11.28-án kelt oklevél szerint a somogyi konvent előtt Paska fia, László mester a királyi udvar lovagja maga és testvére, Jakab mester nevében, valamint Woyda-i László fia, Péter felesége, Margit és Wrs-i Tamás fiának, Balázsnak felesége, Klára, aki mindkét asszony Keer-i Miklós lánya nevében bevallást tettek arról az egyezségről, amely Keer-i Miklós fiának, János deáknak örökös nélkül történt elhunyta után Keer és Zeuleus birtokokon levő birtokrészei miatt köztük keletkezett. Az örökös nélküli meghalt Keer-i László birtokrészét a király Paska fiainak adományozta, az elhunyt nőtestvérei viszont leánynegyedükre meg anyjuk hitbérére és jegyajándékára tartottak igényt. A megegyezés szerint László és Jakab mesterek 26 márkát fizettek, és egy lovat adtak az asszonyoknak. Paska fiainak átadtak minden jogot, amely János deák birtokrészeiből az asszonyokat illette, és vállalták, hogyha az asszonyoknál a birtokrészekre vonatkozó írásbeli bizonyítékok volnának, azokat átadják, de ha ez nem történnék meg, ezek érvénytelenekké válnak. 1356-ban a Guth-Keled-nembeli Felső-Lendvai Miklós fia, Rupolyi János, a Szent-Pál melletti Németi faluért nyerte cserébe.

1535-től Kér földesura enyingi Török Bálint és családja. Valószínűleg ők építették azt a várat, amely a nagybereki Fehérvízi-láp területén épült, valószínűleg a 16. században. Földbe temetett alapfalai, tégla és kőmaradványai ma is láthatóak a várárokkal. Jelenleg víz veszi körül. 1536-ban templomát még álló templomként írták le. 1599-től Török István a birtokosa. 1660-1720 között Sankó Miklós és családjáé. 1726-tól gróf Harrach a birtokosa. 1736-ban már rom. A török dúlás alatt elpusztult, lakói eltűntek. A területre a török dúlás után Tótok települtek, és Varjaskér néven a régi településtől észak-nyugatabbra új falut építettek. A templomromot, tornyával együtt vélhetőleg az újra települő, majd az új falut építő lakosság hordta el tégláról-téglára. A somogyszentpáli takaros műemléki parasztházak is erről tanúskodnak.

1743-ban a Cannonica Visitatio azt írja róla, hogy a falun kívül egy nagy rom áll, toronnyal. Feltehetően, egy 1864-es jegyzői jelentés alapján a török korban vált elhagyatottá ez a templom is. A jegyző ezt írja: monda szerint eztet a törökök lövöldözték, szinte a berkiben volt a várral együtt.

Az 1960-as években amatőr kincskeresők végeztek ásatásokat , elvileg ekkor tűntek fel, majd tűntek el mozaiktöredékek, és egy bronz Corpus. Templomának jelenleg az oromzati fala áll, benne gerendatartó lyukak láthatók.